Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2782 A szabad demokraták el tudják képzelni azt a megoldást, hogy ebben az évben mégiscsak maradjon még a forrás a parlamentnél, de ha ott marad, akkor is kell annyit refo rmálni a pénzosztás mechanizmusán, hogy valamilyen technikával bevonjuk a civilek képviseletét ebbe a pénzosztásba. Még egyszer mondom, úgy gondolom, hogy ez egy nyitott kérdés, a következő hetekben viszont egészen biztos, hogy döntést kell hozni róla. Enn yi kitérő után rátérnék arra a 97 darab módosító indítványra, amiből csináltam magamnak egy statisztikát, mégpedig azért, mert nagyon tanulságosnak érzem; azt gondolom, ezen keresztül nagyon jól lehet érzékeltetni, hogy nem sok felelősségérzetről tett tanú bizonyságot az ellenzéki képviselők többsége. Nagyon örülök, hogy Szijjártó Péter még jelen van, mert neki is szeretném címezni mindazt, amit mondani akarok. (Szijjártó Péter: Itt maradok a végéig.) Találtak ugyanis egy címet a sok közül, név szerint azt, hogy ünnepi rendezvények támogatása. Ez a cím, ahol 1400 millió forint van feltüntetve, a kormány által mint javasolt összeg, annyira megtetszett sok képviselőtársunknak, hogy mindannyian ezt akarták megnyirbálni. Tették ezt olyan sikerrel, hogy elvették a z összes pénzt erről a sorról. Pedig, hogy ünnepi rendezvényeket időnként tartani kell, azt gondolom, senki nem vonja kétségbe. Hogy semmit nem lehet ingyen tartani, hogy erre is valamennyi pénzt kell egy költségvetésben, azt sem vonja senki kétségbe. Bizt os vagyok benne, hogy jelen lévő képviselőtársaim közül többen ki tudják találni, hogy ezt az 1400 millió forintot ellenzéki képviselők nem egyszerűen elvették, hanem ennek bizony a többszörösét vették el. Azt már kétlem, hogy sokan jól megközelítenék azt a nagyságrendet, hogy mekkora összegről van szó. Még egyszer mondom, én vettem a fáradságot, darabonként összeadtam a 97 tételt, és kijött 32 944,7 millió forint; több mint 23szorosa az összegnek. Most persze még jóhiszeműen gondolhatnánk, hogy ezek a kép viselők egymástól függetlenül találták ugyanezt az összeget, ezért lett ez ilyen nagy, átfedések miatt. Ezzel kapcsolatban is megjegyezném, hogy ha jól működik egy frakció - teszem azt, a Fideszfrakció , akkor némi egyeztetést is igényelt volna a benyújt ott javaslatok sorsa. De nem ez történt. Hadd idézzek néhány nevet azok közül, akik gyakori szerzői voltak ezeknek a módosító indítványoknak: Itt van például a Deutsch Tamás és képviselőtársai által jegyzett csomag. Deutsch Tamás, valamint Birkás Tivadar, Cseresnyés Péter, Fehérvári Tamás, Gyürk András, Szakács Imre, Szalay Ferenc és Zsigó Róbert alkotott egy csapatot. Ők történetesen ebből az 1400 millió forintból együttesen több célra 4843 millió forintot tudtak elvenni. Azt gondolom, hogy ez matematikai szempontból egy nagy teljesítmény. De ott van például Kovács Zoltán képviselő úr, aki, mentségére legyen mondva, jogász, és nem matematikus; neki talán inkább elnézhető, hogy ő ebből az 1400 millió forintból 4070 millió forintot volt képes elvenni. És soro lhatnám még tovább ezeket a tételeket. Van itt egy olyan szerzőtársaság, hogy Gyürk András, Szijjártó Péter, Rogán Antal, Erdős Norbert, dr. Nyitrai Zsolt, dr. Bagó Zoltán, Dobó László. Ők is messze többszörösét vették el ennek a szerencsétlen 1400 millió forintnak, aminek valószínű, hogy - legalább is egy részének - nélkülözhetetlen szerepe van a költségvetésben. Látom, Szijjártó Péter jót derül a történeten; örülök, hogy sikerült megnevettetnem. Szeretném egy picit komolyabbra fordítani a szót, kicsit vis szautalva arra, amit Göndör István előttem mondott. Az evidencia, hogy ha valahova több pénzt akarunk adni, akkor azt valahonnan el kell venni; hacsak - teszem hozzá zárójelben - nem akarjuk a hiányt növelni. Azt gondolom, minden valamirevaló háziasszony p ontosan tudja, hogy ha van ezer forint a pénztárcájában, akkor nem tud abból ötezret elkölteni, legfeljebb olyan módon, hogy eladósodik, felelőtlenül. Itt pedig arról van szó, hogy egy költségvetés kasszájában természetes, hogy a képviselők kifogyhatatlano k az ötletekben, hogy hova kellene több pénz, hogy százával és ezrével tudunk olyan célokat mondani, ahova többet adnánk szívesen, de megtalálni a költségvetésben a forrását, hogy
