Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2531 közelítő várható hiánnyal kell számolni úgy, hogy az áthúzódó beruházások folyjanak, illetve egyetlenegy ágazat se lehe tetlenüljön el. Bizony, ezek olyan kérdések, amelyeknek a feloldására választ kell találni. Rosszindulatú megjegyzésem, és ezért ne haragudjon meg senki: feltételezve, de meg nem engedve, ha most azt mondaná itt a kormányzati többség, hogy minden egyes ind ítvány, ami önöktől érkezik, nagyon jó, helyeseljük, tessék, építsük be a költségvetésbe, majd a kormány úgy döntene, hogy ennek a végrehajtását az ellenzéknek átadja, köszönjük szépen a tanácsokat, megfogadtuk, beépítettük a költségvetésbe, tessék végreha jtani! Azt gondolom, önök közül egyetlenegy képviselő sem lenne, aki komolyan gondolná, hogy ezek végrehajthatók, illetve, hogy ez nem jelentene egy olyan államháztartási katasztrófát, ami a Magyar Köztársaság további létét nemcsak az Európai Unióban, hane m Európában is meghatározóan negatív irányba ne befolyásolná. Ami a fölvetések közül valóban konszenzusos a Házban, és ezen tényleg jó lenne már túllépni az önkormányzati finanszírozás vonatkozásában: tény, valóban nem minden önkormányzat részesül olyan pé nzügyi háttértámogatásban a következő évben, amely a közalkalmazotti bérnövekményből valamennyiük részére biztosítaná a fedezetet, még akkor sem, ha megemelt normatívákkal, illetve a helyben maradó adótöbblettel számolhatnak. Igen, itt az önkormányzatokra lebontva egyedi esetben ezt egy számítási móddal, úgy gondolom, egzakt módon ki lehet mutatni, és erre nézve most már kormányzati ígéret is van, és a patkó mind a két oldalán egy egyező igény, hogy ennek a megoldását keressük meg, és ennek a költségvetésne k az elfogadásával egyidejűleg egy jogi garanciával is egészítsük ki, és azt gondolom, hogy ez meglesz. Amiről még szót szeretnék ejteni, hogy nemcsak a pénz iránti vágy, hanem a pénzek felhasználása milyen belső struktúrában mozgatható úgy, hogy a költség vetés meghatározott fejezeti összegeit tulajdonképpen ne befolyásolja. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál az agrárkörnyezetvédelmi program finanszírozására 4,5 milliárd forint van beállítva. Ez több mint 2 milliárddal haladja meg az ez évit, tehát mondhatnánk, hogy majdnem duplája, mégsem elég. Nem elég, mert olyan programokról van szó, amelyeknek a beindítása és működtetése nem esik az alá a korlátozás alá, amiről oly sokat beszélünk most az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, hog y az agrártámogatások legfeljebb 25, esetleg 30 százalékát érhetik el az európai uniós átlagnak. (13.50) Egy olyan jellegű finanszírozásról van szó, ami gyakorlatilag a tájgazdálkodásban, a tájfenntartásban, a népességmegtartásban korlátlanul, kvóta nélkül elérhető társfinanszírozás formájában az Európai Uniótól. Ehhez viszont az szükséges, hogy az a program, ami 1997ben indult el, '99ben lett elfogadva kormányhatározattal, és gyakorlatilag még a mai napig sem működik, legfeljebb referenciaként egykét he lyen, általános legyen, és ennek a működtetése az országban újabb európai uniós pénzek elérhetését tegye lehetővé. Ennek érdekében javasoljuk megfontolásra a kormánynak is, hogy belső átcsoportosítással az FVM fejezetén belül, mind a beruházási, mind a pia crajutási, illetve a költségcsökkentő támogatások átcsoportosításával mintegy 1213 milliárd forintos alapot hozzunk létre, kifejezetten az agrárkörnyezetgazdálkodási célfeladatokra, mert még egyszer hangsúlyozom: ez az összeg halmozottan térülhet meg. A szociológiai hátteréről nem is beszélek, hogy mennyivel más, ha egy adott kistérség népessége nem segélyekért vagy esetleges külön állami támogatásokért áll sorba, hanem egy olyan jellegű gazdálkodást folytat, aminek van megfelelő piaca, az ott előállított termékeknek van megfelelő ára és értéke, és ő is hasznosnak érzi azt a munkát és azt a tevékenységet, amit folytat. Ráadásul ezt egy olyan országban teszi, amelynek a földrajzi és ökológiai adottságai messze jobbak az ilyen gazdálkodás szempontjából, mint az Európai Unió bármelyik tagállamában. Tehát próbáljuk keresni azokat a módokat, kedves képviselőtársaim, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalon, hogy azon fejezeti pénzek kapcsán, amelyek felhasználása többékevésbé adott, tehát nem nagyon tudunk bele nyúlni, a fejezeten belüli felhasználással mégis olyan külső
