Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2530 érzünk a szívünkhöz, és akire majd a jövő társadalmát építeni lehet. Ez a polgárság azon k öre, akik a középkategória vagy afölött vannak, és igen, ők kaptak is adókedvezményt, családi kedvezményt, építési támogatást; pont az a vállalkozói kör, amely hellyelközzel, mondjuk, pályázat nélkül is hozzájuthatott állami megrendelésekhez, növelve így a klientúra erejét és a háttértámogatást önök mögött. Ez egy helyes dolog, hogy aztán okszerűe vagy nem, azon lehet vitatkozni, de ez volt. Ez a kormány azt mondta akkor ellenzékből, hogy ha, ne adj' úristen, úgy hozná a népakarat, hogy 2002ben kormányvá ltás lesz, akkor egy másik kört céloz meg, azt a kört célozza meg, akik - úgy tűnik - eddig vesztesei voltak a rendszerváltásnak. A nyugdíjasokat célozza meg, a kis jövedelműeket célozza meg, az önhibájukon kívül ellátás nélkül lévőket célozza meg, valamin t azt a közszférát, amelynek a lemaradása bizony az elmúlt 15 évben olyan határtalan mértékűvé vált, hogy az már teljesen lejáratása volt annak a szakmának, amiben ezek az emberek még hivatásszerűen dolgoztak. Mi történt? (Dr. Pósán László közbeszól.) El l ehet mondani, élvezem a kétperceseket, még akkor is, ha önöknek most problémáik vannak. (Domokos László: Nincs mondanivalód! Kabarézol!) Az első választási forduló után kiderült, hogy úgy tűnik, az az ígérvénytömeg a közelebb álló a választókhoz, amelyet a szocialista és a szabad demokrata jelöltek mondanak, így a szavazatokat is ide adták le. Önök úgy gondolták, hogy a két forduló között még lehet valamit fordítani az álláson, ezért egy laza csuklómozdulattal közel 500 milliárd forintnyi ígérvényt tettek, valamint elkötelezettségeket vállaltak, amiből példaképpen azért lehetne sorolni, az MFB felé, az autópálya felé, a garanciavállalások felé. Sőt, hogy maradjunk annál a tárcánál, ahol én államtitkár vagyok: TuriKovács Béla azzal fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a minisztériumba, hogy 2002t felejtsük el, mert arra nézve egy vas sincsen, hisz ő már ezt gyakorlatilag elköltötte. Ezt fegyelmezetten tudomásul vettük, és amikor még kapucsínóval is megkínált bennünket - amitől a kedvünk és a toleranciánk nyilvánvalóan változott , félve ugyan, de megjegyezte, hogy 2003ra cirka 60 százalék van elköltve. Most, hogy megnéztük a miniszter asszonnyal, több, már 70 fölött van. Megtehetnénk azt is, amit az előző ciklusban a kormányváltáskor önök túlzott lelkiism eretfurdalás és skrupulusok nélkül tettek, nevezetesen: ezek az ígérvények nem ígérvények, ezek a beruházások nem beruházások, fejezze be, aki akarja, kezdjünk újat, mi ezeket a pénzeket átcsoportosítjuk, és a saját programunk megvalósítására fordítjuk. N em ezt tettük. Fegyelmezetten tudomásul vettük, és a 2003as költségvetés jó része - bizony igaz, amit Orbán Viktor volt miniszterelnök úr mondott - az ő programjuk továbbfolytatása. Ez igaz. Ezt a programot folytatjuk tovább, tehát ezeknek a pénzeknek, am elyekről itt most olyan sokat vitatkozunk, és amelyeket próbálunk ideoda pakolászni, illetve kicsikarni nagyobb költségvetési tételeket... - még az előző kormány programjának jórészt folytatását jelentik az elkötelezettségek, valamint a beindított beruház ások befejezése iránt. Hogy ez mennyire okszerű, azt hiszem, nem kell vitatni, végre kell hajtani. Innentől kezdve azzal kell számolnunk, hogy ebben az évben az eddig elköltött pénzek nemhogy meghaladták azt a költségvetési hiányt, amely tervezve volt, han em ezekkel az új programokkal, valamint az önök által már elfogadott és folytatott programokkal együtt bizony a tervezett költségvetési hiány kétszerese lesz. 2003ban ezt a kétszeres hiányt - azt gondolom - nem célszerű és okszerű háromszorosra növelni, h anem vissza kell állítani egy elfogadható szintet. Tehát a 2003as költségvetés - ha tetszik, ha nem, ki kell mondani - az államháztartás egyensúlyának visszaállítása vonatkozásában is tesz intézkedéseket. Ezért nem telik mindenre, ezért nem tudjuk a 2003at úgy aposztrofálni, hogy ez egy további fékevesztett költekezés; vagy nem, ne is ezt mondjuk, hanem a mindenki által joggal várt igények kielégítését jelentené. Hiszen azt gondolom, hogy itt, a Házban senki nem beszél olyanokról, aminek az alapja vagy a pénzügyi okszerűsége ne lenne megalapozott. Az, csak vane arra mód, hogy ez 2003ban megvalósulhasson, akkor, amikor az 1400 milliárdot
