Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2529 adótörvényeknél is foglalkozott a turizmus kérdéseivel a kormányzat, és ami adótörvényeket elfogadtunk, ott is akár a falusi turizmus adómentes határának a másfélszeresre való kitolása, tehát 400ról 600ra való emelése, ami lehetőségeket nyújt abban, hogy ebben az ágazatban is többen tudjanak több jövedelmet realizálni, de ugyanígy az üdülési csekkek által várhatóan generált kereslet is hozzájáru lhat ahhoz, hogy ez az ágazat jobban éljen. Az önkormányzatoknál többször elhangzott már, hogy kormány, kormánypárti frakciók meg fogják találni azt a lehetőséget, hogy a bér lefedésre kerüljön a többletbevételekből, amit a költségvetés nyújt az önkormányz atoknak. A rendőrségnél pedig ugyanúgy érezzük ezt a feszítő kényszert. Itt is meg lesz az a mód, hogy a hiány növelése nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rendőrség dologi kiadásai teljesüljenek. Köszönö m a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Folytatjuk a felszólalások sorát. Következik Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Némi me gnyugvással és iróniával is figyeltem itt ezt az egész délelőtti kétpercezést, és időnként déja vu érzésem volt: régi szép idők, amikor évente volt költségvetési vita, és egymáson kérhettük számon az ígéreteket, és kérhettünk különböző forrásokat, kinekki nek a magához legközelebb álló ágazat érdekében. Most visszatérünk egy régi rendszerre, hogy ismét évente lehet erről vitatkozni, ami úgy tűnik, hogy a patkó mindkét oldalán ülőknek külön élvezet, hiszen harmadik napja jönnek itt a riposztok és az érdekes és ok szerint valóban értékelhető érvek is. Csakhogy egyet ne felejtsünk el: ez jövőre is megismételhető, meg azután is, meg azután is terveink szerint, tehát ez nem egy négyéves költségvetés, még csak nem is kétéves költségvetés, hanem ez egy egyéves költ ségvetés. (13.40) Tehát azokat a tacepaókat, amelyeket itt pró és kontra mutogatnak az ígéretekről... - nekem itt vannak a Fideszígérvények egyébként (Felmutatja.) , behoztam. Egy kicsit hosszabb, mint amit a szocialisták ígértek. (A Fidesz sorai felé:) És kedves, kissé ideges képviselőtársam (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te vagy ideges!) , valóban szép és értékelhető dolog az, amikor ezek az ígéretek számonkérésre kerülnek, és ezt teheti a mindenkori ellenzék minden évben, és nem kétévente, vagy netalántá n, ha az önök országlása folytatódhatott volna, akkor négyévente egyszer, mondjuk, fél nap erejéig, amikor is siralmainkat elmondhatjuk. De ez nem probléma, hiszen azért van ez az egész, hogy ezzel fölhívjuk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek esetle gesen a továbbiakban az ország vitelét meghatározzák, valamint azokat a jobbító javaslatokat is megtehessük, amelyekre nyilvánvalóan mind a két fél számít a másiktól. Még egy kis tévedés, ez a költségvetés nem San Marino költségvetése, és nem Svájc költség vetése; ez a Magyar Köztársaság költségvetése. Ezért az igényeinket talán ahhoz is igazítani kellene, amit a realitás tükröz, annál is inkább, hogy ebben az évben két választási fordulót is meg kellett élni. Az egyik választásokon volt egy kormányzó pozíci ó, mondjuk, májusig, amely a választások előtt nemcsak ígért, hanem tett is. Tehette, hiszen olyan pozícióban volt, hogy a pénzek, a közpénzek feletti felügyelet gyakorlatilag korlátozás nélkül, a háromhetes parlamenti ülésezés viszontagságai közepette ado tt volt. Míg volt egy ellenzék, amely azt mondta, hogy másképpen szeretné csinálni, ha kormányzati pozícióba kerül, és nyilvánvalóan ő is elmondta azt, hogy milyen ügyeket, milyen területeket kíván preferálni, és kit céloz meg. Az előző ciklusban önök - ez t nem is tagadták, és ez egy tiszteletre méltó tény - azt mondták, nem mindenkit preferálunk, hiszen nem tehetjük meg. Kiválasztjuk azt a kört, akiket mi legközelebb
