Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
2491 De vannak olyan területek is, mint például az egyházi műemlékek felújítása és a kulturális örökség megóvása, ami szintén nem a tárca fejezetében volt és van. Ott például tavaly 3 milliárd forint volt az, ami rendelkezésre állt, most, a jövő évi tervezetben 0,5 milliárd forint áll rendelkezésre; ez több mint 80 százalékos csökkenés, ráadásul számszerűen is nagyobb csökkenés, mint a mi más területeken - örvendetesen - emelésként megjelenik. Tehát itt sem igaz az, hogy összességében vizsgálva a kultúrára szánt támogatás nőne. De ez nem baj; lássuk az eredményeket, és próbáljuk elérni, hogy ott, ahol még szükség van támogatásra, tudjuk ezt emelni. Mi egyébként majd a módosító indítványainkkal ezt fogjuk célozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál felszólalásra következik Magyar Bálint oktatási miniszter úr, a Szabad Demokra ták Szövetsége részéről. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita, még akkor is, ha visszafogott hangnemben, de megle hetősen élesen zajlik, és ez érthető is, hiszen a költségvetés az igazság pillanata egy kormány tevékenységében, amikor végül is prioritások, politikák elég világosan megmutatkoznak, és mint egy tükörben, látni lehet azt, hogy egy kormányzat politikája val ójában mit is jelent. Az oktatás a jelenlegi kormányzat prioritásai közé tartozik, és ez nemcsak ebben a költségvetésben, hanem az elmúlt fél év tevékenységében is tükröződik. Legelőször is jó néhány olyan területről szeretnék beszélni, ami megalapozza ezt a vélekedést, és ami bemutatja azt, hogy hogyan kívánunk jelentős változásokat elérni az oktatás területén. Először is kiemelném az alapbérek 50 százalékos emelését a közalkalmazotti szférában és ezen belül a pedagógusok körében is. Rendkívül fontos, mond hatnám azt, hogy történelmi lépés volt ez, hiszen ha az OECDországokkal összevetjük azt, hogy a magyarországi pedagógusok helyzete milyen volt, akkor azt láthatjuk, hogy az OECDországok kevésbé fejlett tagjain belül a pedagógusok a nemzetgazdasági átlagk ereseteknél jóval magasabban voltak szituálva, pozicionálva, míg az élenjáró országok között pedig a pedagógusok keresete belesimult a fő trendekbe. Ezzel szemben Magyarország, ha azokkal az országokkal vetjük össze - Görögország, Portugália, Spanyolország , amelyekkel körülbelül egy gazdasági fejlettségi kategóriába tartozik, tartozhat, akkor az látható, hogy a pedagógusok keresete jóval alacsonyabb volt annál, mint amit ezekben az országokban a pedagógusok kerestek. (10.50) Ez egy olyan folyamat, több év tizedes folyamat eredménye, amely a pedagógusok egy jelentős részét a pálya elhagyására kényszerítette és arra, hogy másutt keressék a boldogulásukat, ezáltal rontva az oktatás színvonalát. Ha megnézzük azokat az adatokat, hogy hányan jelentkeztek tanári p ályára a felsőoktatási intézményekbe, ott tényleg drámai volt a helyzet, hiszen 2002ben már a felvehető és a jelentkező diákok száma megegyezett. Magyarul: nem volt választék, nem volt választási lehetőség, és nem volt verseny ezen a területen. Ha a pedag ógusi pályán nincsen verseny, akkor ez azt jelenti, hogy eladjuk a jövőnket, nem fektetünk abba az ágazatba, amely az egyik legfontosabb módon határozza meg azt, hogy Magyarország boldogulása, Magyarország versenyképessége hogyan alakul. Az 50 százalékos a lapbéremelés ezen a helyzeten próbált - és nemcsak próbált - radikálisan változtatni, megindult egyfajta visszaáramlás a pályára, és egyébként kíváncsian várom majd jövő évben a felvételre jelentkezők összetételét, számát, hogy visszaigazolódike ezen a té ren is a megnövekedett érdeklődésben ez a politika.
