Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - VITÁNYI IVÁN (MSZP):
2486 haszonélvezője. Tis ztelt Hölgyeim és Uraim! Naivitás lenne azt hinni, hogy annak, amit önök elterveznek, minimális 3 százalékos béremelkedés, nem a büdzsé látja a hasznát. Hisz tudni kell azt, hogy ha a bér fejlődik, mondjuk, egy forinttal, annak legalább a fele visszaszárma zik az államháztartásba, az államkasszába. Sőt, ha még ebből valaki vásárol is, akkor még áfabevétel is van. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát úgy gondolom, ilyen érvekkel naivitás operálni, hogy a béremelkedés és annak idején a polgári kormány drasztikus minimálbéremelése a büdzsének tett csak jót, mert minden béremelés nyilvánvalóan az állami bevételeket növeli. Jó ezt tudni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Pósán László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! A bérekről sok szó esett. Egyetlenegy dologra szeretném csak felhívni a figyelmet, ami azt gondolom, a farizeusság egyik mintapéldá ja. A következő évre vonatkozó tervezetek szintjén a miniszterelnök bére 85 százalékkal fog emelkedni, a miniszteri fizetések 100 százalékkal, az államtitkároké 106 százalékkal. Ennek függvényében és ismeretében érdemes minden egyéb szót megfontolnunk akko r, amikor bárki a bérek kérdését a szájára veszi. Én azt gondolom, hogy ha ráadásul erre a szocialista képviselők igent mondanak és szavazatukat adják, akkor a farizeusságból ők is kiállítanak magukra nézve egy jeles bizonyítványt, mert tudhatják, hogy akk or ez egyúttal a képviselői fizetések emelését is maga után vonja. Egyszer itt, a parlamentben azt mondta Kiss Elemér miniszter úr egy interpellációra válaszolva, hogy a kormány nem ellensége saját magának. El kell ismernem, igazat szólott. Köszönöm szépen . (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Vitányi Ivánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. VITÁNYI IVÁN (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselőtársak! A kultúráról szeretnék beszélni azzal a kettős felelősséggel, amely egyrészt az ország gazdasági előrehaladását, másrészt kulturális előrehaladását is magában foglalja. Egy kiváló kultúrökonómus klasszikus mondása szerint a kult úra és a költségvetés viszonya olyan, mint a hadseregben a hadtápé. Amikor jól megy, amikor a sereg támad, akkor a hadtáp az utolsó; amikor rosszul megy, menekülni kell, a hadtáp az első. Amikor a költségvetés jól megy, akkor jobbára azt szokták mondani, h ogy a kultúra még csak várjon; amikor a költségvetés rosszul megy, akkor azt mondják, hogy először a kultúrától kell elvenni a pénzt. Másképpen a kultúra valamiféle lakmuszpapír, és nemcsak a költségvetésben, hanem az ország sorsát illetően is. Egyre világ osabb azoknak, akik a fényt érzékelni tudják, hogy jövőnk jelentős részben kulturális kérdés. Eddigi előnyünk, gazdasági előnyünk, vonzóerőnk abból állt, hogy volt és van egy képzett magyar munkaerő, amely azonban viszonylag kevés bért kap; vagy hogy nálun k kevesebbet kell adni ugyanazért a munkáért, de a munkaerő képzett. Ez most kimerült. Ezt az utat nem lehet folytatni. Egyetlen lehetőségünk van, ha olyan munkaerőnk van, olyan munkaerőnk lesz, amely megérdemli a többet. Ehhez nem elég a puszta célszerű k épzés, hanem olyan eleven, termékeny, az élet minden területére kiterjedő kultúra szükséges, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar munka, a magyar termelés és a magyar szellemi élet együtt tudjon helytállni Európa és a világ versenyében.
