Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
2459 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki a mai, több mint tízórás vitában hozzászólt, és azoknak különösen, akik e több mint tízórás vita végén is még jelen vannak az ülésteremben. Engedjék meg, hogy néhány dologra reagáljak így a mai vita végén. Először is: nem lehet elégszer hangsúlyozni azt a tényt, hogy legfontosabb folyamatait tekintve valójában egy 18 hónapos költségvetés részesei vagyunk. Hiszen azok a folyamatok, amelyeknek kedvező kihatásait a következő esztendőben sem lehet letagadni, már ebben az évben elindultak, illetve elindulnak. Elég itt emlékeztetni az 50 százalékos közalkalmazotti béremelésre, elég itt emlékeztetni a családi pótlék 20 százalékos emelésére, vagy elég itt emlékeztetni az egyszeri nyugdíjkiegészítésre, az érdemi lépésekre a következő évben a 13. havi nyugdíj bevezetése ter én, az érdemi lépésekre a következő év költségvetésében, a közoktatásban az ingyenes tankönyv felé, vagy a szociálpolitikai támogatás megemelt összegére. (22.30) Hallgatva a vitát, nem egy esetben érdekes benyomásom támadt, hiszen többször előkerü lt az az érv, hogy a választási ígéretek igazából milyen időhorizontra szóltak. Még az a meglepő vélemény is elhangzott itt, a tisztelt Ház falai között, lehet, hogy mi - mármint az MSZP - úgy gondoltuk, hogy az ígéretek 2006ig szólnak, de mindenki úgy ér tette, hogy azonnal meg fogjuk valósítani azokat, mihelyt kormányra kerülünk. Meglehetősen furcsállom ezt az érvrendszert, mert ez nem kevesebbet jelent, mint hogy 1990, a szabad választások óta valamennyi választáson induló valamennyi párt valamennyi ígér ete közül mindenki esetében természetes volt, hogy az ígéretek négy évre szólnak, egyedül 2002ben és csak a Magyar Szocialista Párt esetében vélték úgy néhányan, hogy az ígéreteket a kormányváltást követően néhány hónap alatt kell megvalósítani. Legyünk r eálisak, valamennyi párt valamennyi választási programja általában négy évre szól, nem emlékszem olyanra, hogy valaki ennél rövidebb időre készítette volna el, kivéve amikor a választások előtt néhány héttel az MSZP megjelölte azt, hogy melyek azok az ígér etek, amelyeket már az első száz napban teljesíteni kíván. Másodszor, hadd szóljak a keretekről, egyrészt a költségvetés hiányáról, másrészt azokról az adóbevételekről, amelyek a mozgásteret meghatározzák. Nem játék a számokkal a 4,5 százalék. A vitában tö bb képviselőtől is elhangzott, hogy érdemes lenne ezen enyhíteni. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy olyan folyamatok indulnak el, amelyek a jövőt veszélyeztetik. Én azon az állásponton vagyok, hogy a lehető legveszélyesebb dolog - ami igazán veszélyeztetné a jövőt - az lenne, ha a 4,5 százaléknál magasabb hiányt állapítanánk meg. Ez később valóban indokolttá tehetne egy ennél markánsabb keresletszűkítést is, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni, és most nem is akarok kitérni az európai uniós csatlakozásun kkal összefüggő kötelezettségvállalásokra. Néhány héttel ezelőtt kezdődött az adótörvények vitája, és csak néhány nappal vagyunk túl az adótörvények zárószavazásán. Abban a vitában a legtöbb kritikai észrevétel elsősorban az adócsökkentéseket kérte számon, noha érdemi adócsökkentések történtek. De erre a vitára nem akarok kitérni, elég csak a személyi jövedelemadóban bekövetkezett csökkentésekre utalni. Akkor kevés olyan módosító indítvánnyal találkoztam, amely az adóbevételeket nem csökkenteni, hanem növel ni igyekezett volna. Tekintettel arra, hogy a hiányban is el akarunk mozdulni, és kevesebb mértéket szeretnénk jövőre produkálni, mint ami az idén várható, és tekintettel arra, hogy az adó csökkentése is bekövetkezik a következő esztendőben, ez behatárolja azt a mozgásteret, amelyben a módosító indítványok költségvetési kihatásait egyáltalán kezelni és elbírálni lehet. Furcsa mellékkörülménye volt a vitának, hogy sok esetben úgy éreztem, a szerepek felcserélődtek. Személy szerint is kaptam bírálatot azért, mert amíg korábban ellenzéki képviselőként a családi pótlék 50 százalékos emelésére tettem javaslatot, ez most elmaradt. Ugyanakkor aki ezt megfogalmazta, elfelejtette hozzátenni, hogy amikor én az 50 százalékos családipótlékemelésre vonatkozó módosító in dítványomat beadtam az Országgyűlésnek több képviselőtársammal együtt, akkor ő azok közé tartozott, akik ezt a módosító indítványt elvetették, ezért is volt furcsa számomra,
