Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
2460 hogy ezt ma kéri számon. Már csak azért is, mert azóta eltelt egykét hónap, sőt e gykét év is, márpedig egykét év csak úgy változatlanul nem szokott eltelni, hogy stílszerű legyek, azóta sok pénz folyt ki a költségvetésből, és akármennyire is szeretnénk időnként, kétszer ugyanazt a pénzt elkölteni nem lehet. Több megértést vártam voln a azok után, hogy négy év után először emeltük a családi pótlékot és rögtön markánsan, 20 százalékkal. Ehelyett a régi vitát elevenítették fel azok, akik akkor a módosító indítvány ellen voksoltak és érveltek. Ugyanígy beszélhetnénk az önkormányzati fejeze tről is. Korábban nem volt példa arra a költségvetésben, hogy amikor béremelésre sor került, azt valamilyen módon ne az önkormányzatokkal nyelették volna le. Most ugyanazok, akik korábban ezt a gyakorlatot támogatták, kérték számon, hogy miért nem biztosít ja a költségvetés teljes mértékben a béremelés jövő évre áthúzódó hatásait. Akik korábban asszisztáltak ahhoz, hogy a kétéves költségvetés legfontosabb paramétereinek - az infláció és ezen keresztül a többletbevételek - tervezése meglehetősen pontatlanra s ikeredett az elmúlt években - hogy finoman fogalmazzak , most azok egy része bírálta, hogy egyáltalán mennyiben megalapozottak a költségvetés bevételei, és mennyiben reálisak azok a számok, amelyeket egyébként elég gondos tervezőmunka után a Ház elé terje sztettünk. A privatizációt kísérték a legellentmondásosabb érvek, hiszen ellenzéki oldalról még Bábolna privatizációja is megkérdőjeleződött azok után, hogy az előző ciklusban a kormány kísérletet tett Bábolna egy sajátos privatizációjára oly módon, hogy e lőször a menedzsmentbe beültette a saját embereit, majd olyan jogszabályokat alkotott, amelyek elsősorban ennek a menedzsmentnek tették volna lehetővé, hogy saját hasznára privatizálja a mezőgazdasági nagyvállalkozásokat. A privatizációs törvényt, illetve magát a privatizációt kísérő vitának - őszintén megvallva - méltatlan felhangjai is voltak, amire most különösebben nem akarok kitérni, hiszen örülök, hogy a méltatlan felhangokon túl vagyunk. Ugyanakkor ez a vita két elvi kérdést is felvetett mindnyájunk számára. Az egyik az, hogy vane elvi különbség egy magyar, illetve egy külföldi tőkés között akkor, amikor az érdekeit érvényesíteni próbálja. Erre a mai vita nem adott választ. A másik, vane valós indoka annak, hogy a külföldi tőkések között különbséget tegyünk, úgymint általában külföldi tőkés és orosz tőkés között. Úgy érzem, ezzel a válasszal is adós maradt a mai vita, noha részletesen foglalkozott a privatizáció esetleges kilátásaival. Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer köszönetet mondjak azokn ak a képviselőknek, akik valóban valós feszültségekre hívták fel a figyelmet, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról. Magunk is úgy látjuk az első két nap vitája után, hogy az adott mozgástéren belül valamilyen megoldást találni kell, legalább két terü letre, egyrészt a közbiztonság, ezen belül a rendőrség helyzetére, másrészt az önkormányzati finanszírozás legalább egy megoldatlan problémájára. Ez a megoldatlan probléma pedig a bérek áthúzódó hatása. Való igaz, ha az országos adatokból indulunk ki, akko r azt láthatjuk, hogy az önkormányzatok saját bevételei és a most biztosítani kívánt költségvetési források országos szinten megteremtik azokat a forrásokat, amelyek a bérek áthúzódó hatásainak a kifizetéséhez kellenek. Igen ám, de az önkormányzatok száma meghaladja a 3 ezret, és igen nagy szórás van a tekintetben, hogy ez a nagy szám, ez az országos átlag mit is takar az egyes településekre nézve. Több modellszámítás is azt mutatta, hogy lehet olyan település, nem is kevés, amelyekre darabszámra ez a kedve zőnek tűnő országos adat nem érvényes. Ezt a problémát magunk is látjuk, és keressük azt a megoldást, amely az adott mozgástéren belül - amire az előbb utaltam - lehetővé teszi, hogy ezt a problémát megoldjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Holnap még hátra van az általános vita utolsó napja, nyilván újabb tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak. A mai ülésnap végén még egyszer szeretném megköszönni a vitában részt vevő képviselő urak és hölgyek hozzászólásait. Köszönöm szépen a figyelmet.
