Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2373 Így aztán különösen sajnálatos, hogy ezen a területen európai összehasonlítás alapján nagy hátrányban vagyunk, igen nagy adósságot kell ledolgoznunk, minél költséghatékonyabb módo n, de semmit sem engedve a minőségi követelményekből. Miközben Magyarországon az elmúlt három évtizedben robbanásszerű fejlődés ment végbe a motorizáció területén, a gépkocsi- és nehézgépjárműállomány megsokszorozódott, az országos közutak és ezen belül k ülönösen a gyorsforgalmi utak építése, illetve azok hossza kínoskeserves lassúsággal, újabb és újabb leállításokkal csak araszolgatott úgyahogy. A '90es évek közepére aztán már drámaian szétnyílt a közúti közlekedés ollója a járművek száma és az infrast ruktúra megléte között. Jelenleg az autópályáink hossza 470 kilométer, autóútjainké pedig 92 kilométer, azaz gyorsforgalmi útjaink a 30 300 kilométer hosszúságú országos közúthálózat mindössze 1,85 százalékát jelentik. Ennyire tellett mintegy negyven év al att. Ahhoz, hogy Portugália 1999. évi gyorsforgalmi úthálózati sűrűségét elérjük, mintegy 800 kilométer új autópályát kell építenünk, ahhoz pedig, hogy az EUátlagot elérjük, mintegy ezer kilométert. Így aztán az országos közúthálózat fejlesztésének és fen ntartásának 20022006 közötti feladatairól és finanszírozásáról szóló gazdasági és közlekedési minisztériumi előterjesztés, amelyet a kormány várhatóan jövő héten tárgyal, ambiciózusnak, ugyanakkor igényeinkkel és szükségleteinkkel arányban állónak mondhat ó. (15.40) Ambiciózusnak, hiszen 2006. december 31éig a programjavaslat a napokban átadásra kerülő M3as szakasszal együtt mintegy 500 kilométer új gyorsforgalmi út megépítését, valamint mintegy 290 kilométeres pályaszakasz építésének megkezdését javasolj a a kormánynak. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium előterjesztését bármilyen esetleges módosításokkal fogadná is el az új kormány, az bizonyos, hogy az előző négy év útépítési gyakorlatához és módszereihez képest alapvető változásokat, mondhatni, akár paradigmaváltást kívánunk megvalósítani. Ésszerűtlen és elfogadhatatlan volt ugyanis, hogy az előző kormány működését azzal kezdte, hogy azonnal leállította a gyorsforgalmi közutak építését, és két és fél éven keresztül nem történt egyetlen kapavágás sem a tervezett autópályanyomvonalakon. Mi folytatjuk a folyamatban lévő útépítéseket, és már jövőre újabb építéseket fogunk indítani. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?) Ésszerűtlen és elfogadhatatlan volt az is, hogy az előző kormány, amikor két és fél év elteltével végre elindította az autópályaépítéseket, azokat nem az európai uniós források felhasználását is lehetővé tevő, korrekt közbeszerzési eljárások formájában bonyolította, hanem a kiszemelt fővállalkozóknak mértéktelen hasznot, a munkát a közv etítői lánc végén elvégző kis- és középvállalkozóknak jó esetben épphogy megélhetést, rossz esetben csődöt jelentő szerződést, míg a mindezt megfizető magyar adófizetőknek pedig jelentős és felesleges adóterheket jelentett. Mi a közbeszerzési pályázattal v álasztjuk ki a legolcsóbb, legjobb fővállalkozót, aki közvetlenül fog magyar kis- és középvállalkozókkal szerződni. Ráadásul mindez az európai uniós pénzeket is felhasználva fog a jövőben lebonyolódni. Ésszerűtlen és elfogadhatatlan volt, hogy az előző kor mány rendezetlen, kellően át nem látható módon folytatta az autópályaépítések finanszírozását. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság ugyanis, az államot helyettesítő szerepben eljárva lényegében költségvetési feladatokat finanszírozott a költségvetés megkerülésével, a transzparencia teljes hiányával és pazarlóan; olyan nemzetközi és hazai gazdasági környezetben, amikor európai uniós csatlakozásunk közeledtével épp az átlátható, versenysemleges, tiszta gazdálkodási funkciók ráadásul elemi közgazdasági és nemzetközi követelménnyé váltak. Ez az eljárás végül is mintegy 400 milliárd forinttal terhelte meg be nem tervezett módon a 2002. évi, rekorddeficitet eredményező költségvetést.
