Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
2366 SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Szijjártó Képviselő Úr! Talán nem kívánt meggyanúsítani azzal, hogy hadjáratot indítanék a katolikus egyház ellen. Csak jelezni kívá nom, hogy magam is ilyen középiskolába jártam. Mindössze arra hívtam fel a figyelmet, hogy hatalmas eltérés van az önkéntes felajánlások és a vallás önkéntes, szabad megvallásának arányai között. Miközben szabadon vallja magát katolikusnak az ország minteg y 60 százaléka - egyes esetekben esetleg több , addig az adózó állampolgárok egytizede kívánja adójának 1 százalékát felajánlani a katolikus egyháznak. Azt természetesen Fodor Gábor képviselő úr sem mondta, hogy az adózó 1 százalékának felajánlása lenne e nnek a kérdésnek a hiteles mércéje. (Nógrádi Zoltán: Azt mondta, ez az egyetlen korrekt mérce.) Nem azt mondta, hogy ez lenne az egyetlen korrekt mérce, hanem ez sem hiteles mérőszám természetesen. De nem lehet azt mondani - mivel az ön által meg a mások á ltal elmondott okok miatt ez sem teljesen hiteles , hogy az lenne a teljesen hiteles, amikor valaki a saját vallásáról nyilatkozik. Ugyanis nagyon sokan úgy nyilatkoznak, hogy engem katolikusnak kereszteltek, annak születtem, ha megkérdezik, bevallom, hog y az vagyok, de közben pontosan azért, mivel látom, hogy a költségvetés milyen hihetetlen támogatásban részesíti ezt az egyházat, nem kívánok az ő részére még plusz 1 százalékot megajánlani. Azt gondolom, nagyon számosan gondolkoznak így. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) (15.10) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Nyitrai András úr, a Fidesz képviselője. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Ház! A heves hitvitákat felidéző szópárbajban nem szeretnék egyik történelmi egyház pár tjára sem állni, bár én magam református vagyok, ami szintén történelmi egyház. Egy olyan megfogalmazásra, egy olyan megközelítésre szeretnék reagálni, amit érdekes módon egyetlen eddig hozzászóló képviselőtársam sem vett észre. Itt az első felszólaló háro m alkalommal gátlástalanul azt kifejezést használta, hogy ez a módosító javaslat, amelyet a parlament elfogadott, és amely a jövő évtől érvénybe lépne, törvénytelen. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez itt, ahol vagyunk, ezt a házat úgy hívják, hogy törvényhozá s. Ha mi hozunk egy törvényt, vagy módosítunk, az törvény, az már nem lehet törvénytelen. Ez egy önellentmondás, mondhatnám úgy is, hogy egy hatalmas nagy szamárság, fogalmilag abszolút helytelen. Itt egyetlen kontroll van fölöttünk, az alkotmány. Kérdezem én, hogy ki fordult ebben az ügyben az Alkotmánybírósághoz a tekintetben, hogy ez a törvénymódosítás netán ellentmondana az alkotmányosságnak. Szóval, már megbocsássanak, de ilyen alapon tényleg bármiről bármikor, ami akár nekünk, akár önöknek nem tetszik , kimondhatjuk, hogy törvénytelen, holott a törvényhozás hozta. A törvényhozás által hozott törvény legfeljebb alkotmányellenes lehet, de törvényellenes nem. Ha a következőkben netán jobban vigyáznának, akik ezt a kifejezést használják, bár megengedem, a j elenlévők közül egyetlenegy ember használta ezt a kifejezést konzekvensen. Gondolom, hogy többen, akik jártasabbak ez ügyben, nem véletlenül nem használták ezt a kifejezést. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fide sz képviselője. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhányan azért ülünk itt, hogy a szakrészekhez hozzászóljunk, nevezetesen, én a környezetvédelemhez. De úgy látom, hogy lelki környezetvédelemre is nagynagy szükség van, mert azt gondolom, hogy nagynagy tévedésben vagyunk.
