Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
2278 magam is javaslatot tettem e tárgykörben. Arra hivatkoztam, hogy ellentmondás van az Európai Unió gyakorlata - mely szerint elvárja a kisebbségi jogok védelmét a felvételre jelentkező országoktól - és aközött, hogy e téren nincs törvényes alapja az intézkedéseknek. Ha a bővítés újabb köre után is fennmarad ez a kettős mérce, akkor az ellentétben lesz a diszkriminációnak a chartában foglalt tilalmával. Ez az a pont, ahol emberi jogi törekvéseink egybe esnek a nemzet legfontosabb érdekeivel. Ezt hangoztatta egyébként Mádl Ferenc köztársasági elnök úr is október 22i beszédében Európa döntéshozóinak színe előtt. Hivatkozott arra, hogy a felvételre készülő országok számára a koppenhágai ismérvek magukban f oglalják a kisebbségi jogok elismerését. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek kollektív jogainak biztosítására megfelelő eszközöket kell találni. Azonban, tisztelt Ház, addig is el kell végeznünk a ránk háruló feladatokat. Biztosítanunk kell a szomszédságban é lő magyar közösségek fennmaradását. Mindenekelőtt a rájuk vonatkozó törvény módosításakor fontos, hogy azt két pillérén újra megtámogassuk. Az egyik a lelki pillér - ezért nem csökkenthető a magyar igazolvány szerepe , a másik az anyagi segítség, olyan kö telezettségvállalás, amely biztosítja a törvény végrehajtását és nem teszi ki azt ismétlődő költségvetési vitáknak. Tisztelt Ház! Sokszor felemlegettük már Csengey Dénes jelszavát: Európába, de mindahányan. Ebbe pedig bele kell értenünk szomszédságban élő testvéreinket is. Ahogy felelősek vagyunk az itthoni leszakadókért, úgy felelünk azokért a hozzátartozóinkért is, akik a határon túlról tekintenek reánk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Meg kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Kovács László külügyminiszter úr válaszol. Öné a szó. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy alapvető kérdésekben aligha van vita közöttünk, kormány és ellenzék között, aligha van vita abban - nem is lehet , hogy a mindenkori kormánynak, legyen az bármilyen politikai összetételű, alkotmányos kötelessége a határon túli magyarság sorsának figyelemmel kísérése, a hozzájárulás hely zetük javításához. (9.10) Mindaz, amit elértünk ebben, vagyis az az út, amit megtett Magyarország, amit megtett a határon túli magyarság, és amit megtett a Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony, immár 13 év munkájá nak az eredménye, négy parlament és öt kormány egymásra épülő munkájának eredménye. Voltak viták köztünk, vannak és lesznek is viták abban, hogy milyen módszerekkel lehet a leginkább ezt elérni, hogy érdemese asztalt verni, vagy érdemese csendes, józan é rveléssel érvényt szerezni törekvéseinknek. Azt gondolom, hogy a tapasztalat, a gyakorlat inkább ezt az utóbbit, mint az előbbit igazolja. Az is nyilvánvaló, hogy akkor hatékony a határon túli magyarság segítése, ha az nemcsak külpolitikai feladat, hanem ö sszkormányzati feladat. A kormány ezt képviseli, ezért is került - a korábbi helyzetet megváltoztatva - a Külügyminisztériumból a Miniszterelnöki Hivatalba a határon túli magyarság sorsának figyelemmel kísérése és javítása, hiszen az összkormányzati felada tok inkább a Miniszterelnöki Hivatalba, semmint a Külügyminisztériumba valók. Ugyanakkor a külpolitikának is egyik legfontosabb feladata, amely viszont akkor érvényesül igazán, és akkor hatékony, ha összhangban van a külpolitika két másik nagy feladatkörév el, Magyarország euroatlanti integrációjával és a jószomszédi kapcsolatokkal, a térség stabilitásának erősítésével. Könnyű belátni, hogy minél inkább beágyazódik Magyarország az euroatlanti
