Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP):
2244 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Rádió hallgatók! Mindenekelőtt néhány dolgot szeretnék a helyére tenni. Nem a Széchenyiterv által megyünk és csatlakozunk az Európai Unióhoz, ez a képviselő asszony alapvető tévedése volt. Azonkívül a Medgyessykormány nem gazdasági stopot, hanem úgynevezett lo pstopot csinál a gazdaságban, vagyis a lopásokat állítja meg. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azonkívül az, hogy mit csinált volna a Fidesz (Varga Mihály: Szégyelld magad!) , azt, úgy gondolom, a választók eldöntötték, hogy nem szerették volna, ha óhajo kban fejezik ki (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A 2003as költségvetésről van szó!) , hanem egy 2003. évi költségvetési törvényre, egy szociális és jóléti fordulatra szavazott ez az ország. És hogy a szociális intézmények felújítására, rekonstrukciójára szo lgáló tételek hol vannak, és az egyházakra vonatkozó tételek például a Miniszterelnöki Hivatal fejezetkezelésében, javaslom, hogy még egyszer el kéne olvasni a részletes költségvetési törvényt vagy a fejezetekre vonatkozó tételeket is. Nos, összességében a 2003. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat legfontosabb jellemzője és üzenete, hogy a kormányzat az egészségügyi és jóléti kiadásokra jelentős összegeket szán, vagyis komolyan veszi a szociális és jóléti fordulatot. A jóléti kiadásokra a GDP, vagyis a nemzeti össztermék 26,5 százalékát kívánja fordítani a kormány, amely növekményből többek között olyan tételek valósulhatnak meg, mint például a nyugdíjak 8,4 százalékkal történő emelése, az özvegyi nyugdíjak 20 százalékról 25 százalékra történő emelése, vagy például a szociális szolgáltatások önkormányzati normatívájának 18 százalékos, a pénzbeli ellátás önkormányzati normatívájának pedig 23 százalékos növekedése. Az egészségügyi ágazatba pedig évek óta először történik érdemi többletforrásbevonás, két helyen: az Egészségbiztosítási Alap bevételeihez történő központi költségvetési hozzájárulással és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetkezelésében megjelenő többletforrásokban realizálódik. Az egészségügyi források felhasználásánál külön kiemelést érdemel a minisztériumi fejezet előirányzataiból a fogyatékosügyi program támogatása, a mozgáskorlátozottak támogatása és az ápolás, gondozás feltételeinek, képzési és szakmai struktúrájának a fejlesztése. Hasonlóan elégedettek lehetnénk a z Egészségbiztosítási Alapban a gyógyászati segédeszközök kiadására tervezett 31 milliárd 956,7 millió forintos összeggel, ha a számok bűvöletében az előző évihez képest 15,1 százalékos növekedést vesszük pusztán figyelembe. Ha azonban azt is vizsgáljuk, h ogy a fogyatékkal élők ellátási rendszerében vagy a gyógyászati segédeszközök támogatása ügyében az elmúlt négy évben mi történt, akkor megállapíthatjuk, hogy a gyógyászati segédeszközök kasszája az elmúlt években rendre alultervezett volt. '98 és 2001 köz ött például 27 százalékkal emelkedett a gyógyászati segédeszközök támogatása, ezzel szemben az egész Ealap kiadásai 45 százalékkal emelkedtek. De ha azt az adatot is tekintjük, hogy az elmúlt négy évben az Ealap kiadásain belül a gyógyászati segédeszközö k támogatási aránya közel 3 százalék körül, míg a gyógyszertámogatás kiadásai ugyanezen években az Ealap kiadásain belül 19 és 21,4 százalék között mozogtak - megjegyzem: az inflációt még figyelmen kívül is hagytam , mindez alátámasztja, hogy az elmúlt n égy évben alultervezett volt a kassza. És az előző kormányzat számos olyan hiányosságot hagyott maga után e téren, amelyet egy költségvetésen belül nehéz a következő kormánynak rendezni. Három éve nem volt ugyanis ártárgyalás, a finanszírozás nem volt elég szoros, kevés ellenőrző pontot tartalmazott, a pénzügyi elszámolás és az informatika rendszere nem elég hatékony, a támogatotti listára 2000től új termék nem került fel. A fiskális szemlélet eluralkodott a tbtámogatási ár meghatározásában, avagy minél o lcsóbb legyen a gyógyászati segédeszköz, és talán a háziasszonyok tudják, hogy olcsó húsnak híg a leve, így aztán alapvető minőségi követelmények sem érvényesülhettek a gyógyászati segédeszközökkel
