Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
2154 Csak azt szeretném mondani megint, hogy egy járulékteherrel, annak a csökkentésével párhuzamosan az aktív eszközökre fordított pénzeknek az aránya nő. És mindezek mellett szeretném, ha Őry úr is végiglapozná ától cettig a költségvetést, é s felfedezné a kis- és középvállalkozások támogatását szolgáló azon pénzeszközöket, amelyek egyrészt direkten, másrészt indirekten ezeket a célokat szolgálják. Visszatérve az eredeti gondolathoz, ami az aktív eszközöknek a pénzügyi támogatottságát jelenti, ahhoz pedig azt kell hozzátennem, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ma nem találnak a maguk számára olyan leendő alkalmazottat, munkavállalót, akiket jó szívvel foglalkoztatnának, azoknak van a leginkább szükségük arra, hogy a foglalkoztatáspolitik a aktív eszközrendszerén belül fellelhető pénzek adottak legyenek, mert ezek a pénzek lehetnek hivatottak a tekintetben, hogy elősegítsék azt, hogy az a munkavállalói vagy leendő munkavállalói kör abba a helyzetbe kerüljön, hogy rendelkezésre tudjon állni. Tehát szeretném érzékeltetni Őry úr felé, hogy ahhoz, hogy a munka világában, a munkaerőpiacon a munkavállalói kínálati oldal bőséges és megfelelő kvalitással megáldott legyen, persze törvényszerűen források bővülésére van szükség. Ezeknek a forrásoknak a bővülését alapozza meg a költségvetésen belül, még egyszer hangsúlyozom, a járulékoknak a csökkenése mellett az aktív eszközökre fordított pénzeszközöknek a növekedése. Azt gondolom, így most már fogható, és talán nem kell tovább beszélni a dologról. Kösz önöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Valóban úgy tűnik, hogy nem kell tovább kétperces felszólalásban beszélni a dologról. Következik az írásban előre jelentkezett felszólalók közül Gulyás József képviselő úr, SZDS Zfrakció. (15.10) GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először egy megjegyzéssel kell hogy kezdjem; a Molnár Oszkár képviselőtársam által elmondottakra vagyok kénytelen reagálni. Mielőtt még beépülne a közgondolkodásba, Kuncze Gábor a nagy nyilvánosság előtt nem tolta le a gatyáját semmilyen választási kampányhirdetés részeként. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy amit most önök, illetve ön számon kér a kormányon, azzal kapcsolatosan elmondandó, hogy a száznapos prog ram volt az egyik eleme az ígéreteinknek, és volt egy kormányprogram, amely a másik eleme az ígéreteinknek. Nyilvánvaló, mint ahogy a száznapos programmal kapcsolatosan a száz napra betartottuk az ígéreteket, a kormányon a kormányprogramban szereplő ígéret csomagot a ciklus végén illik számon kérni. A választási év végéhez közeledünk, és az eddigi vitából is kiderült, hogy a két választás mély nyomokat hagyott, illetve hagy a köztársaság 2002. évi, illetve 2003. évi költségvetésén. A tavaszi választások előt t, de még közvetlenül a választásokat követően sem rendelkezett az akkori ellenzék pontos információkkal az Orbánkormány által vállalt kötelezettségekről. Csak a kormányalakítást követően derült ki, hogy kiugróan magas lesz az államháztartás ez évi hiánya , és a több százmilliárdos, az előző kormány által vállalt, 2003. évi költségvetést is terhelő kötelezettségek mértéke. Az MSZPSZDSZ vezette koalíciós kormány ugyanakkor a választások előtt vállalt ígéreteket betartva fordulatot ért el a közalkalmazottak keresetének felzárkóztatása érdekében. Példátlan mértékű és persze megérdemelt volt a közalkalmazotti szférában végrehajtott, átlagosan 50 százalékos béremelés. Ennek a béremelésnek a fedezetét 2002ben biztosította a kormány, és nem hárította az önkormány zatokra.
