Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2152 Én azt gondolom, hogy ön nem tanulmányozta az adótörvények változását, és merem azt gondolni, hogy ön, akinek ehhez érteni kellene... Mo st már kezdem érteni, hogy Áder frakcióvezető úr miért mondott olyan blődségeket a szónoki emelvényről az adótörvényekkel kapcsolatban, mert ha ön tanulmányozta volna, akkor észrevette volna, hogy milyen kedvezményeket adunk a munkahelyek teremtéséhez, mil yen lehetőségeket kis- és középvállalkozásoknak egyaránt ahhoz, hogy beruházzanak és bővítsék a vállalkozásaikat - ez a költségvetésben is. Ez az, amiről én beszéltem, és ez az, amiben köztünk filozófiai különbség van, hogy önök csak egyoldalúan emelték a minimálbért, de nem vállaltak semmit abból, hogy a bérek közterheit valamelyest a központi költségvetésben átvállalták volna. Ez lett volna segítség a vállalkozásoknak. Én tudom, hogy önnek kettős lelke van, és nem tud megszabadulni a valamikori szakszerve zeti múltjától (Derültség.) , és ezért rendre visszaköszönnek azok a szocializmusbeli egyenlősdi kérdések (Derültség. - Dr. Kovács Zoltán: Pont te mondod?) , amikor a béreknél azt mondja, hogy az 50 százalék. Attól, hogy odaadtuk, de mi megadtuk a jogot, hog y a szakszervezetek és a munkáltatók döntsék el, hogy milyen formában differenciálnak, ez számunkra természetes; én tudom, hogy az ön számára nem. Még egyet hadd mondjak befejezésül, talán van ennyi időm: kedves képviselő úr, ha 120 ezernek vesszük a havi átlagkeresetet, ez akkor is kevesebb, mint 100 ezer forint, ami a 30 százalékos kulcs alá esik. Nem az összes jövedelem; kevesebb mint 100 ezer forintról kell 30 százalékos kulccsal adót fizetni. Ez a valóság! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Molnár Oszkárnak, a Fidesz képviselőjének megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglal ja el.) MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Először Gúr Nándor képviselő úr hozzászólásához szeretnék röviden véleményt mondani. Ha visszaemlékszünk néhány hónappal ezelőttre, mondjuk, áprilisra, a választási kampányra, akkor arra kell emlék eznünk, hogy a Magyar Szocialista Párt 13, 25 és 38 százalékos adókulcsokat ígért. Ezen túlment az SZDSZ, Kuncze Gábor frakcióvezető úr letolt nadrággal óriásplakátokon hirdette: 18 százalék adókulcs mindenkinek. Hol vagyunk most ettől, tisztelt képviselőt ársaim?! Ezt a nagyonnagyon jelentős adókedvezményt, amit önök ígértek annak idején a választási kampányukban, egyáltalán nem kompenzálja az, hogy önök itt regisztrációból való kicsúszástól való félelmükkel és egyéb dolgokkal próbálják magyarázni, illetve próbálják összemosni. Göndör képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban, a magyar kis- és középvállalkozók támogatásával kapcsolatban egyetlenegy példát hadd említsek: önök az adótörvényekkel szinte lehetetlen helyzetbe hozzák jövőre a magyar kis és közepe s fuvarozóvállalatokat. Nagyonnagyon sok olyan törvénymódosítást szavaztak meg, amely ennek a szakmának, ennek az ágazatnak szinte ellehetetleníti a jövő esztendőtől kezdve a helyzetét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Gúr Nándor képviselő úr, MSZPfrakció. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolattal vissza szeretnék térni az Őry úr által mondottakra, mert már kezdtünk közeledni egymáshoz a tartalomban. Még egy differenciát azért felfedeztem a mondandóban, mégpedig azt, hogy amikor a Gazdasági Minisztérium kötelékei közé került a munka világával való foglalkozás kérdésköre, azt szeretném
