Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2118 költségvetést, akkor ott azt fogja látni, hogy a Széchenyiterv cím alatt felsorolt egyetlen cél sincs olyan, ami ne szerepelt volna már az 1998as költségvetésben. Ha az összegeket hasonlítjuk a '98assal, akkor azt látjuk, hogy sokszor az infl ációt alig meghaladó növekedésről van szó Széchenyiterv címszó alatt, illetve vannak olyanok, mint például a vízkárelhárítás vagy a vasúti alapprogram, amelyik nominálisan is csökkent az 1998ashoz képest. Arról nem beszélve, hogy aztán a Széchenyiterv p ályázatainak bírálásában, a pénzek elosztásában milyen problémák voltak láthatóak. Valóban voltak többletbevételek, ezek a többletbevételek inflációs eredetűek voltak, merthogy alábecsülték az inflációt. Ugyanakkor azonban ezeket a többletbevételeket mindj árt többletkiadásokkal is megterhelték, olyanokkal ráadásul, amelyeket a költségvetésen kívül kezeltek, ahogy az már korábbi felszólalásokban elhangzott. Ezek összértéke 500 milliárd forintot tesz ki. Valójában ez az az összeg, ami miatt a hiány mértéke so ha nem látott magasságokba, mintegy 8,7 százalékra emelkedik az idén, merthogy a Medgyessykormány intézkedései, gondolok elsősorban a száznapos programra, csak mintegy 0,9 százalékkal növelték a hiányt. A hiány ilyen jelentős megnövekedése az Orbánkormán y gazdaságpolitikájának a következménye. (Zaj, közbeszólások: Ne vicceljünk már! - Rémusz bácsi meséi.) Összefoglalva tehát, amit örökölt a kormányzat: a gazdasági egyensúly megbomlását és azt, hogy a gazdaság letért a fenntartható növekedési pályáról. Ráa dásul a külső feltételek továbbra sem igazán kedvezőek, ezért aztán a gazdaságpolitika elsődleges célja most az kell hogy legyen, hogy megfordítsa a kedvezőtlen belső tendenciákat, és megteremtse a tartott, kiegyensúlyozott növekedés belső feltételeit, és erre kell a költségvetésnek, illetve a gazdaságpolitikának összpontosítania. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés tele van determinációkkal, egész egyszerűen olyan meghatározott tételekkel kell szembenéznie, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Am iről eddig beszéltem, az volt az első ilyen determináció. További determinációt jelent természetesen a száznapos programok végrehajtása, illetve annak a következő évi következményei, gondolok a közszolgálati bérek emelésére, a családtámogatások növelésére, a nyugdíjak emelésére, az ösztöndíjak 30 százalékos növelésére, az agrárkonszolidációval kapcsolatos kiadásokra, a közszféra esetében a további béremelésekre bírák, ügyészek, köztisztviselők esetében, a NATOtagságból eredő kötelezettségeinkre, az egészsé gügy rendbetételével kapcsolatos igényekre, illetve az agrárgazdaság rendbetételével kapcsolatos igényekre. Ezek mindmind olyan determinációt jelentenek a jövő évre nézve, amelyek megkerülhetetlen kiadásokban jelentkeznek. Ugyanakkor, épp az imént említet t gazdaságpolitikának megfelelően a kormányzat további elhatározásokat is tett, és ezek is benne vannak a költségvetésben. Egyrészt csökkenti a jövedelemcentralizációt; minden állítással ellentétben ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a jövő évben csökkenn ek az adók, és csökken a jövedelmek központosítása és újraelosztása (Font Sándor: Ez nem igaz.), az idei 45,4 százalékról 43 százalékra. Ez az említett körülmények között jelentős csökkentésként fogható fel. Ez az adócsökkentésben, járulékcsökkentésben egy aránt megnyilvánul. Ugyanakkor van egy másik döntése is a kormányzatnak, erre a későbbiek során még ki fogok térni: a hiány mértékét 4,5 százalékra szorítja le az imént említett 8,7 százalékról. Szeretném hozzátenni, hogy nem szeretem azokat a hivatkozások at, amelyek külföldi elvárásokhoz kötik a hiány leszorításának igényét, be kell ugyanis látnunk, hogy ez saját magunknak is érdekünk, tisztelt képviselőtársaim, mert az alacsony költségvetési hiány engedi lélegzetvételhez a gazdaságot, és engedi ezen keres ztül a tartós növekedési pályára állni, aminek a következményeként termelődnek meg azok a többletek, amelyek segítségével aztán a különböző területeken jobb helyzetet lehet teremteni. Ez fordítva nem szokott sikerülni. Összefoglalva tehát, vannak kiadásnöv elési determinációk, olyan ügyek, amelyek a kiadásainkat növelik, csökkennek az elvonások, és ráadásul csökken a költségvetési hiány mértéke is. Ennek a háromnak a következményeként jön ki az, hogy valóban nagyon szigorú a költségvetés, mert szigorú gazdál kodást ír elő a következő évre, éppen annak érdekében, hogy mindnyájunk javára hosszú
