Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2041 kötelező felhatalmazást adni a kormánynak, akkor adjuk meg. Ez egyébként nem okozhat semmiféle problémát. Dániában okoz, mert Dániában kisebbségi kormányok sora következik egymás után, tehát mindig külön me g kell teremteni a konszenzust. De ha a magyar parlament e bizottságának az egyszerű többsége - ami nyilván mindig kormánypárti többség - azt mondja, és a kormány ezt kéri tőle, hogy ne akarjon mandátumot adni nekem, ne kötelezzen erre, akkor nem ad, és ez szabadságában áll. Ez egyszerűen igazából a nyilvánosság kérdése. Tehát nincs kockázat; nincsen kockázat ennek a passzusnak a bevételében. (16.10) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A harmadik kérdés, ami számunkra nagyon nagy jelentőségű, a népszavazás ügye. Va lóban egyetértünk abban - és ez régóta így van , hogy Magyarországon az uniós csatlakozásról ügydöntő népszavazást kell tartani. Az ügydöntő népszavazás azért fontos, mert egy ilyen nagy történelmi jelentőségű lépést valóban csak az emberek felhatalmazása alapján lehet megtenni, azonban itt vita bontakozott ki arról, hogy mikor legyen ez. Nem igazán értjük, nem tudjuk, nem követtük, hogy mi volt az oka annak, hogy a hozzánk egyébként augusztusban elküldött koncepcióhoz képest - ami egyetértésben volt azzal , amit a korábbi kormány megfogalmazott - jelentős mértékben megváltozott néhány perc, néhány nap leforgása alatt a mostani kormány álláspontja, és mindenfajta egyeztetés, előzetes konzultáció nélkül kijelölt egy napot, amely az uniós népszavazás időpontja lehet, és azt mondta, aki eszi, eszi, aki nem eszi, nem kap mást. Ez a variáció van, és ha nem ezen a napon van, akkor igazából nem lesz mód az alkotmánymódosításra. Nagyon örülök, hogy ettől az álláspontjától a kormány már eltért. Ebben a tekintetben val óban felesleges lett volna ehhez a merev ragaszkodás, de a probléma az időponttal nem az volt, hogy az éppen egy hazai, magyarországi, számunkra, a szívünknek nagyon fontos nemzeti ünnep napjára esett, hanem az, hogy mi úgy szeretnénk népszavazást tartani, hogy arról a polgárok világos véleményt tudjanak alkotni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy majd minden egyes magyar polgár leül az internet elé, és elolvassa az ezeroldalas dokumentumot, bár magyarul is hozzáférhető lesz, hanem arra gondolok, hogy mi, politikusok és a sajtó képviselői lehetővé tegyük a magyar állampolgároknak, hogy egy szerződés ismeretében dönthessenek erről a kérdésről. Én azt gondolom, ez egy alapvető demokratikus alapelv, demokratikus elv alapján van erre szükség. Nem véletlen, hogy az Unióhoz való csatlakozás során az eddigi alkalmakkor, egyetlenegy kivétellel, Ausztria kivételével, minden alkalommal úgy történt meg a népszavazás, hogy az az aláírás után és a ratifikáció előtt történt, hiszen a népszavazásnak nem a miniszterelnök eg yébkénti elkötelezését kell megerősítenie, mint ahogy ezt sokan most már nagyon furcsán vélik, hanem azt a döntést, amit mi itt a parlamentben meghozunk, amikor ratifikáljuk az Európai Unió szerződését. A Magyar Köztársaság jelenleg hatályos alkotmánya ala pján a nemzetközi szerződéseket az Országgyűlés köti. Kérem, olvassák el az ezzel kapcsolatos szöveget! Tehát ehhez kell a felhatalmazást kérnünk. Az egyetlen kivétel, azért ez is érdemel néhány mondatot: Ausztriában azért történt úgy, hogy először volt a parafálás, utána bekövetkezett a szerződés végleges szövegének a rögzítése, majd a népszavazás, majd pedig az aláírás, mert Ausztriában az alkotmány módosításához nem lehet másképp hozzányúlni, mint úgy, hogy népszavazást tartanak erről a kérdésről. Tehát Ausztriában azért történt így, mert előtte a miniszterelnök még alá sem írhatta volna azt a szerződést, nem volt erre semmiféle jogosítványa. Tehát nem arról van szó, amiről Kovács László beszélt, hogy a polgárok támogatását kell kivívni ehhez. Az az időpo nt, az április közepi időpont, hiszen akkor kerül sor az aláírásra, azért alkalmatlan, mert nem elegendő ennek a szövegnek a megfelelő megismerésére.
