Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2040 jogából lehetne levezetni a Magyar Köztársaság alkotmányát és teljes jogrendszerét. Fordítva van ugyanis a történet. Az Európai Unió nem a KGST, nem a Varsói Szerződés, ott az államok nem egy szuperállamot hoznak létre, hanem közösen gyakorolják bizonyos j ogosítványaikat. És igaza van Vastagh Pál képviselő úrnak, vannak olyan jogosítványok, amelyekre közvetve lehet csak azt mondani, hogy közösen gyakorolják. De az Európai Unió 15 tagállamából 13ban az alkotmány nem ruház olyan típusú jogokat, mint amilyet mi most akarunk ruházni az Európai Unióra, és ennek ellenére a közös gyakorlás mégis érvényesül, a közös jog alkalmazása azokban az országokban mégis akadálytalan. Ebből következően nekünk nem azt az utat kell választanunk, amelyet Írország és Görögország választott ebben a kérdésben. Egy magára, saját alkotmányos hagyományára, saját alkotmánytörténetére büszke ország nem engedheti, hogy ne a saját szuverenitásából vezesse le az Európai Unió jogát is. Hiszen a történet úgy néz ki, hogy ezek az országok, az Unióban részt vevő országok a saját szuverenitásuk, a saját döntéseik egy részét közösen gyakorolják, és ez az Európai Unió. Az Európai Unió nem egy önálló állam. Ne akarjunk többet adni az Európai Uniónak az alkotmány tekintetében sem, mint amennyit az tő lünk ebben a tekintetben kér! Ez saját büszkeségünknek, nemzeti büszkeségünknek is alapvető kérdése. Azt gondolom, hogy mindez belefér abba a kritériumba, amit az igazságügyminiszter, a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is megszabott, vag yis hogy biztosítsuk az alkotmány tekintetében az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételét. Ez a feltétel ezzel teljesül. Aki ehhez képest akar adott esetben pluszt bevinni, saját maga kockáztatja azt, hogy ezen a minimumon felüli konszenzus megteremtés ének a hiánya éppen őrá tolja át annak a felelősségét, hogy ez az alkotmányszöveg végül is nem úgy születik meg, ahogyan azt valamennyien szeretnénk. Tisztelt Országgyűlés! A másik olyan pont, amelyről beszélni szeretnék - bár azt gondolom, hogy az imént e mlített téma az, ami számunkra a legfontosabb , a parlament és a kormány viszonya. Már említettem az imént, hogy milyen metamorfózisokon, milyen változásokon ment át néhány hét leforgása alatt ez a szöveg. A mi álláspontunk ebben a tekintetben sem pártpol itikai, hanem abból indulunk ki, hogy miután itt mi most törvényhozók vagyunk, törvényeket alkotunk az országban, tudjuk, hogy ezek a mi jogosítványaink, ahogy belépünk az Európai Unióba, az Európai Unió kizárólagos hatáskörei tekintetében az Európai Uniób an a Magyar Köztársaság egyik minisztere fog részt venni a többi állammal együtt, és fog olyan jogot alkotni, amelyet lehet, hogy a megjelenés után, a nyilvánosságra kerülés után másnap már Magyarországon közvetlenül alkalmaznak, a bíróságok, az adminisztr atív hatóságok azonnal érvényesítik ezeket a jogokat Magyarországon. Ebből következően tőlünk, a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől kerülnek át hatáskörök az Európai Unióba közös gyakorlásba. Innentől fogva a miniszter lesz az az egyetlen pont, amelyen me g tudjuk fogni, hogy Magyarországon majd milyen jog fog érvényesülni. Éppen ezért mi nem azt mondjuk, hogy ellenzék vagy kormány, hiszen semmi jelentősége ebben a tekintetben, hogy ez milyen jogokkal rendelkezzen, hanem mi azt mondjuk, hogy abban a jogkörb en, amelyben eddig a Magyar Országgyűlésnek döntési jogköre volt, a parlamentnek vagy annak egyik bizottságának maradjon meg az ellenőrzése a fölött a törvényalkotás fölött, amely Brüsszelben folyik. Az a javaslat, amelyet az Igazságügyi Minisztérium másod ik változatban - hiszen az első a nulla változat - előterjesztett, szövegezését tekintve elfogadható, terjedelmét tekintve nem, hiszen az csak az alkotmányban törvényi szinten kötelezően szabályozott körökre terjed ki. Ezek pedig a kétharmados a törvények, valamint néhány, az alapvető polgári jogokat és kötelezettségeket érintő szabályok. Ez az Európai Unió döntési jogkörében, szabályai tekintetében nem a legfontosabb terület, tehát éppen elhúznak ezek egymás mellett. Egyik oldalon vannak az alkotmányos kér dések; a lelkiismereti szabadságról szóló törvény kérdései nem merülnek fel az Európai Unió napi törvényhozási gyakorlatában. Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy ami hiányos, amiben már nem fogunk dönteni... - de abban legalább maradjon meg a lehetőségünk, hogy ha akarunk kötelező mandátumot adni, akarunk
