Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2039 Ebben a tekintetben nem helyes, ha bárki is kijelöli az úgynevezett sarokpontokat, amelyek nem mozdulnak; ráadásul, amikor az imént az igazságügyminiszter úr ezt elsorolta, kicsi t elmosolyodtam, hiszen ezek a sarokpontok éppen az elmúlt néhány hónapban jelentősen mozogtak. Ugyanis az egyik ilyen sarokpont, amiről a miniszter úr beszélt, a parlament és a kormány viszonya, körülbelül három változatban jelent meg néhány hét leforgása alatt éppen az igazságügyminiszter úr által vallott anyagban, az őáltala aláírt anyagban. (16.00) Nehéz ebben az esetben kitalálni, hogy akkor melyik változat az, ami valójában a sarokpontot képezi, az eredetileg a parlamenthez benyújtott változat, amibő l hiányzik ez a tétel, tehát sarokpontról eleve nem lehet szó, vagy a második változat, amikor részben a Szocialista Párt, részben a Fidesz kérésére belekerült egyáltalán ez a téma, vagy pedig a harmadik változat, mert miután ez ellen tiltakoztunk, és úgy gondoltuk, hogy nagyon szűk, ezután egy ennél még szűkebb változat került megfogalmazásra. Tehát ilyen tekintetben azt gondolom, a kompromisszumkészséghez az szükséges, hogy nyitott fülekkel hallgassunk egymás érveire, és keressük meg azt a legkisebb közös többszöröst, amelynek eredményeképpen kielégülnek azok a szempontok, hogy Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozzon, és ne játsszuk azt a játékot, amely arról szól, hogy kit lehet Európaellenesnek bélyegezni. Mert én azt gondolom - és én azzal egyetér tek, amit a miniszter úr is mondott , hogy amikor ide följön valaki, és erről a kérdésről beszél, akkor valóban tegye félre a pártpolitikai szempontjait. De a nemzeti érdekképviselet szempontjait nem szabad egyikünknek sem, egyik párt képviselőjének sem f élretenni. Most, ennek az alkotmánymódosításnak a keretében éppen erről van szó. Egyébként nem előképek nélküli ez a történet, hiszen néhány év telt el azóta, hogy sikertelenül próbáltuk meg módosítani a Magyar Köztársaság alkotmányát akkor, amikor a Magya r Köztársaság a NATOba, az Északatlanti Szerződés Szervezetébe belépett. Akkor megpróbáltunk konszenzust keresni. Nem jutottunk eredményre. Az akkori ellenzék, az akkori szocialista és szabad demokrata ellenzék nem támogatta az alkotmánymódosítást, mondv án, nem kíván a kormánynak olyan hatásköröket adni, amelyek eddig a parlamentnél voltak, mert nem bízik ebben a kormányban. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ideje, hogy ebben a tekintetben is egy új fejezetet nyissunk. A közelmúlt és a közeljövő magyar tö rténelmének két fontos eseménye, az európai uniós csatlakozás és a NATOcsatlakozás kérdésében is rendezni kell az alkotmány kérdéseit. Ezért a FideszMagyar Polgári Párt részéről azt javaslom - és ezt támogatjuk is szavazatainkkal, módosító indítvány form ájában be is nyújtjuk , hogy a NATOval kapcsolatos, annak idején még a polgári kormány által benyújtott, egyébként a kormánynak széles felhatalmazást biztosító alkotmánymódosítás is legyen része ennek a tárgyalásnak. Én úgy tudom, hogy a kormánynak tetsz ik ez a gondolat, hiszen elfogadná ezeket a hatásköröket. Zárjuk le ezt a két fejezetet együtt! Éppen ezért támogatjuk, hogy a NATO esetében szükséges, három évvel ezelőtt a Szocialista Párt ellenállása miatt el nem fogadott alkotmánymódosításhoz megadjuk a szükséges szavazatokat is. Az európai uniós csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosításnál pedig azt gondolom, hogy alapvetően a nemzeti szempontokból kell kiindulni. Nem abból, amit az egyik egyeztetésen az igazságügyminiszter úrtól hallottunk, hogy azért nem szabad a szuverenitást, a népfelséget, az ország függetlenségét érintő klauzulát túlságosan szűkre szabni, túlságosan szűkkeblűre szabni, mert ezzel felingereljük az Európai Uniót. Azt gondolom, hogy ezek hosszú távú alkotmányos kérdések, amelyek nél nincs helye ilyennek. Én azzal egyetértek, hogy az Európai Unió kritériumát, vagyis a közösségi jogot Magyarországon alkalmazni lehessen. Erre, ennek a célnak az elérésére tökéletesen elegendő - az egyébként a kormány által benyújtott anyagból elhagyva az "átengedés" szót - a közös gyakorlásra való utalásnak a kérdése. Nem elfogadható - és nemcsak szakmai szempontból, hanem, azt gondolom, hogy politikai és fogalmazzunk így, történelmi jelentőségét tekintve sem - az az elv, amely alapján az Európai Unió
