Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
2025 Voltak egyeztetések, és módom volt ezen egyeztetési folyamatban nekem is részt venni. Minősítették ezt az egyeztetési foly amatot eredményesnek és eredménytelennek. Az én álláspontom az, hogy eredményes volt, nem is célozhatta azt, hogy elvonja az Országgyűlés hatáskörét, célozta azt, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok, és ez meg is történt. Számos terület és jó l jelölhető terület az, ahol a négy párt a kétfordulós egyeztetési folyamatban közelebb került egymáshoz álláspontjában. Most is folynak ilyen tárgyalások, és remélhető, hogy ez a közeledés tovább folytatódik. Azt azonban természetesen e helyütt is hangsúl yozni kell, hogy a kormánynak bizonyos dolgokban van határozott álláspontja, ahonnan valószínűleg nagyon nehéz elmozdítani. Az egyik ilyen sarokkő, hogy a csatlakozási szerződés aláírására csak a nemzet felhatalmazása alapján kerülhet sor. Ugyancsak ilyen, hogy a kormány hatékony ellenőrzésének feltételei hogyan biztosíthatóak, mármint az Országgyűlés általi hatékony ellenőrzése az uniós munka vonatkozásában, hiszen itt a kormány viseli a közvetlen felelősséget a tevékenységért. Felmerül persze az a kérdés is, hogy milyen Európához, közelebbről, milyen szervezethez csatlakozunk ennek az alkotmánymódosításnak a révén is. Azt tudjuk, hogy az Európai Gazdasági Közösség a második világháború után annak érdekében jött létre, hogy Európában ne lehessen többé hábor ú. Ez az alapvetés azután nagyon sok más pozitívummal, más kitűzött céllal bővült, és eljutott oda, hogy mára úgy emlegetik, és ez a dokumentumokban is megjelent, hogy ennek a közösségnek a területét a szabadság, a biztonság és az igazságosság szférájának, régiójának nevezik. Az Európai Közösség és az Unió tehát elkötelezte magát az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása mellett, ahogyan egyébként az a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból is következik. Mindemellett az Unió egyértelműen hangsúlyo zza, és ezt nekünk is így kell tenni, hogy a tagállamai nemzeti identitása tiszteletben tartandó, és így tekintendő. Ennek eszköze eredetileg az akkor főhatóságnak nevezett intézmény volt, ez az intézmény a nemzeti kormányokra kötelező döntési jogkörrel bí rt. Ez ma is az Európai Közösség működésének egyik alapvető jellemzője. (14.50) A Közösség döntéshozatali mechanizmusa a tagok egyenjogú részvételén és közreműködésén alapul. Ezen túlmenően a közösségi intézmények demokratikus működését független és önálló bírói hatalom, az Európai Közösségek bírósága garantálja. Ez a bíróság a közösség döntéseivel szemben jogorvoslatot biztosít mind a tagállamok, mind azok állampolgárai részére. Az egyik oldalról ez a Közösség meghatározója, a másik oldalról azonban a műkö désének másik meghatározó elve a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a Közösség intézményei olyan területeken, amelyek szabályozása nem tartozik kizárólagos hatáskörükbe, csak akkor avatkozhatnak be, ha a tervezett célkitűzés tagállami szinten nem valósítható meg, illetőleg közösségi szinten az jobban megvalósítható. Ennek alapján egy munkamegosztás alakul és alakult ki a Közösség és a tagállamok cselekvései között. Fölvetődött az a kérdés, és egyre többször vetődik fel az utóbbi időben, hogy mi teszi szüksége ssé az uniós csatlakozás kapcsán az alkotmány módosítását. Az Európai Közösségek, majd az Európai Unió létrehozásával és az ahhoz való csatlakozással a tagállamok állami főhatalmukból fakadó bizonyos hatásköreik kizárólagos gyakorlásáról lemondanak, és lem ondtak a már csatlakozottak az Unió javára, abból a célból, hogy e hatásköröket az Unió keretén belül közösen gyakorolják. Ennek következtében az Unióhoz való csatlakozás meghatározott alkotmányos hatáskörök gyakorlásának átengedését követeli meg azon orsz ágoktól, amelyek csatlakoznak, a szuverenitásból eredő és az alkotmány alapján hagyományosan az államot, illetve annak szerveit megillető hatáskörök gyakorlásának átengedése pedig csak az alkotmányban foglaltaknak megfelelően kerülhet sor. Hatályos alkotmá nyunk ugyanis nem tartalmaz olyan előírásokat, amelyek ilyen cselekvésre módot adnának. Az Alkotmánybíróság egyébként a '98ban hozott 30. számú határozatában ezzel kifejezetten foglalkozott is, és kimondta, hogy ilyen lehetőség alkotmánymódosítás nélkül n em létezhet. Ez a korlátozás érinti a jogalkotó és a jogalkalmazó hatósági jogkört is.
