Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2022 következményeként, amely a tárgyalási pozíciónknak egyfajta asztalra kitett kártyaként való megjelenítését szorgalmazza , akkor ezzel tulajdonképpen a saját pozícióinkat gyengítjük. (14.30) A csatlakozási tárgyalások ellenőrzésének folyamata tekintetében a kormány és az Országgyűlés együtt megteremtette azt a keretet a nagybizottság formájában, amelyen keresztül a pártok, a frakciók és rajtuk keresztül az egész társadalom széles körű támogatást élvezhet, ugyanakkor széles körű tájékoztatást is tudunk adni. Természetesen a koppenhágai csúcsértekezlet nemcsak arról fog szólni, hogy valamilyen ünnepélyes egymásra borulás követk ezzék be, hanem arról is, hogyan lehet még az utolsó pillanatban is megpróbálni az érdekeinket a legkeményebben érvényesíteni. Ehhez azonban valóban az kell, hogy ezek az álláspontok kidolgozottak legyenek, védhetőek legyenek, és igazából ne legyenek érvre ndszerrel opponálhatóak az Európai Bizottság tárgyalócsoportja részéről. Ami néhány kritikai megjegyzést illet a vitában elhangzottakkal kapcsolatban: elhangzott, hogy a miniszterelnök üres kézzel tért haza Párizsból. Azt szeretném mondani, hogy Magyarorsz ág számára az egyik legkritikusabb pillanat a mostani tárgyalási sorozatban a versenyfejezet lehetséges lezárása. Soha senki olyan világosan nem fogalmazta meg a magyar álláspontot támogató nézeteit, mint éppen Chirac elnök a tárgyalások során, amikor azt mondta, hogy semmi olyan megoldással nem ért egyet a versenyfejezet lezárása tekintetében, amely visszaható jogi hatállyal próbálna bármifajta korábban alkalmazott kedvezményt megvonni. Úgy gondolom, ha semmi másért, önmagában ezért az álláspontért a minis zterelnöki látogatás már megérte a célját. Természetesen ennél sokkal többről volt szó. A francia fél a magyar álláspontot a mezőgazdasági támogatások kérdésében, a kvóták kérdésében nemcsak egyszerűen nagy figyelemmel hallgatta, hanem a miniszterelnök min iszterelnöki tárgyalópartnere azt az ígéretet tette, hogy ezt az álláspontot akkor is tolmácsolni fogja, amikor a tizenötök egymás között tárgyalják meg ezeket a kérdéseket. Ami azt illeti, hogy igazából volte ilyen kemény álláspont az új kormány, a mi ko rmányunk megalakulását megelőzően, amikor már lehetett látni, hogy melyek lesznek azok a tárgyalási szakaszok, amelyekben valóban nehéz helyzetbe kerülhet Magyarország, erre csak azt tudom mondani, hogy két konzervatív miniszterelnök az év elején, véletlen ül talán éppen az előző választási kampány idején, látogatást tett Magyarországon: Berlusconi miniszterelnökről és Aznar miniszterelnökről van szó. Ezeken a tárgyalásokon egy ilyen kemény magyar álláspontnak, amihez az akkori kormány a két, testvérpártjai által irányított kormány segítségét kérte volna, sem az ő diplomáciájukban, sem a mienkben semmilyen nyomát nem lehet látni. Utólag kár volna a történelmet és a kormányközi érintkezések témáit megváltoztatni. Ami a béreket és egyáltalán az egész jövedelemp olitikát illeti, tisztelt Országgyűlés, egy dolgot tisztán kell látni, és azt gondolom, hogy a magyar lakosság tájékoztatása e tekintetben valóban nem százszázalékos. A közösségi politikák valóban Brüsszelből indulnak ki, de van néhány olyan politika, amel y továbbra is nemzeti hatáskörben marad, és ebbe tartozik bele - sajnos vagy hál' istennek, kinekkinek ízlése szerint - a jövedelempolitika. Amikor tehát az az egyébként parttalan vita elindult, hogy ilyen bérekkel nem lehet az Európai Unióhoz csatlakozni , akkor azt kell mondani, hogy ha ez igaz, akkor annak a kormánynak vagy annak a pártnak vagy annak a parlamenti frakciónak, amelyiknek ez a határozott álláspontja, előbb fel kellett volna tennie a kérdést saját magának, hogy ha mi ilyen rossz bérhelyzetbe n vagyunk itt és most, kormányváltás után pár hónappal, akkor mit végzett ebben az ügyben. Mert ez a kérdés nem tehető fel Brüsszelnek, sem ma, sem pedig akkor, amikor Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak - ez ugyanis nemzeti politika. Elég érdekes v olt hallani e tekintetben Őry Csaba képviselő úrnak azt a véleményét, amelyben elmondta, hogy '962000 között 68 százalék közötti bruttó bérnövekedéseket sikerült elérni, és ezzel szemben milyen nagy probléma az, hogy most 630 ezer ember, ahogy ő fogalmaz ta meg a számadatot, most 2870 százalék közötti béremelést kapott, amely ugyan átlagban 50 százalék, statisztikailag, de mégsem elég, mégsem kielégítő és mégsem pontosan felel meg a céljainknak.
