Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2023 Nehéz ezekkel a számokkal vitatkozni, mert aki nem tud 6 szá zalék és 35405560 százalék között különbséget tenni, azt gondolom, az elég nehezen értelmezhető vitatéma. Ha pedig Magyarországon egy adott költségvetési évben az aktív foglalkoztatottaknak több mint 20 százaléka ilyen jövedelemnövekedést élvez, akkor ú gy gondolom, az nem mérhető időnkénti 510 százalékos jövedelemnövelő intézkedésekkel. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy ebben a tekintetben a hátrányunk ledolgozódott. Keményen kell tárgyalni, mondta Szájer József ebben a vitában, és én úgy gondo lom, hogy a képviselő úrnak ebben teljesen igaza volt. Azt azonban meg kell kérdezni, hogy mit eredményezett volna, ha keményebben sikerült volna tárgyalni például a termőföld és a munkavállalás kérdésében. Ezek voltak például azok a fejezetek, amelyek a l egnagyobb vitát váltották ki az akkor ideiglenesen lezárt fejezetek közül. Csak emlékeztetőül: hogy a termőföld esetleges külföldi tulajdonosok által való megvásárlása tekintetében milyen pozíciót vívott ki magának az előző kormány, mondjuk, egy másik csat lakozni kívánó ország pozíciójával öszevetésben, vagy milyen pozíciót sikerült a magyar munkavállalók számára biztosítani, vagy egyáltalán sikerülte a tárgyalások ezen fejezetének lezárásakor azt biztosítani, hogy mondjuk, az Európai Unió négy alapelvének egyikéből miért kelljen engedni erre a bizonyos kettő, öt plusz két évre; és majd egyenként megpróbálni megállapodni valamennyi uniós tagállammal, hogy ők azért adjanak felmentést az alól, hogy ne jöhessen létre az az egyébként valóban nem túl szerencsés helyzet, hogy miközben a tőke szabadon áramolhat az Európai Unióban, aközben a mi munkavállalóink számára ez nem biztosítható. De ezeket a fejezeteket nem a Medgyessykormány ideje alatt zártuk le - hol volt akkor ez a kemény tárgyalási pozíció, ha ez egyá ltalán tárgyalási pozíció kérdése? Én azt gondolom, azért parttalan ez a vita, tisztelt képviselő hölgyek és urak, mert először is: mind a két kormánynak alapvetően megvolt a bizalma a tárgyaló delegációban, és megvan ma is, és tételezzük fel, hogy a tárgy aló delegáció azt érte el, amit elérhetett. De akkor most utólag ne próbáljuk sem az előző egykét év teljesítményét olyannak beállítani, mint amit meg kell kérdőjelezni, csak azért, hogy a mai teljesítményét meg lehessen kérdőjelezni ugyanennek a tárgyaló delegációnak! Hogy vane jó és rossz csatlakozás? Hölgyeim és uraim, azt gondolom, hogy csak egy dolog van: csatlakozás vagy nem csatlakozás. Lehet persze jobb feltételeket kibrusztolni, természetesen meg is próbálja mindenki, az előző kormány is, meg úgy gondolom, a mostani kormány is megpróbálta. De ahhoz képest, hogy csatlakozunk, nem alternatíva az, hogy valaki úgy gondolja, hogy a tárgyalások negatív szakaszában be lehet csapni az ajtót, és azt lehet mondani utána, hogy akkor most megsértődtünk, és mé gsem csatlakozunk - mert csak ez az alternatívája a dolognak. Ha pedig csak ez az alternatívája a dolognak, akkor azt kell mondani, hogy egy több megértéssel kell viseltetni azok iránt, akik ezt a pozíciót, amelyet mi közösen kialakítunk, az utolsó pillana tig megpróbálják érvényesíteni. Végül egyetlenegy megjegyzés: a Széchenyitervet többen megpróbálták szembeállítani a nemzeti fejlesztési tervvel. Baráth Etele említett egy számot, amely azt mutatta, hogy a nemzeti fejlesztési terv egyéves összege háromszo rosan meghaladja a Széchenyiterv előző időszaki teljes keretösszegét. (14.40) De nemcsak erről van szó, tisztelt hölgyek és urak, hanem arról van szó mindenekelőtt, hogy a nemzeti fejlesztési terv nemcsak azokat az összegeket tartalmazza, amelyeket Széche nyiterv formájában egyébként az előző kormány megpróbált szétosztogatni a lakosság különböző rétegei között (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , hanem ez csak egy része annak, amihez az uniós forrásokat mellé lehet rendelni. Ez nem szerepel a magyar költség vetésben, de a források legnagyobb része ez. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy erre a témára, uniós csatlakozásunkra a koppenhágai csúcsértekezlet után, az elkövetkezendő tavaszi ülésszakban, immáron a csatlakozási jegyzőkönyvek ismeretében érdemes visszatérni a magyar parlamentnek.
