Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1995 terjed. Tehát az, hogy 639 ezer ember bérét 50 százalékkal emeltük, így nem igaz, egyesekét 23,2 százalé kkal, másokét 88 százalékkal, és mindezt úgy, hogy nem illeszkedik egy átfogó életpályaprogram keretébe, tehát az ellentmondásokat nem mind oldja fel, ezeket görgetjük magunk előtt. Ha jól tudom, 2004re ígéri a kormány azt, hogy beindulhatnak - legalábbis legutóbb az Oktatási Minisztérium így nyilatkozott - az életpályaprogramok, az újonnan kinevezett, egységes közszolgálati törvényért felelős államtitkár 2005öt emlegetett a mai újságban. Magyarul: nem látjuk pontosan, hogy merre megyünk előre, mint ahogy nem látjuk pontosan azt sem, hogy mi is a helyzet a bérek tekintetében. Ugyancsak László Csaba pénzügyminiszter úr leveléből szeretnék idézni: a nemzetgazdaság egészében az egy keresőre jutó reálbérek idén 1314 százalékosak is lehetnek, jövőre 6,7 százal ékkal, 20042006ban 3 százalékkal fognak nőni. Tekintve, hogy európai uniós bérfelzárkóztatásról beszélünk, szeretném megkérdezni - a trendet, melyet '88tól kezdődően, fajsúlyos és komoly, Európai Unióval közösen aláírt dokumentumból idézve világosan mag unk előtt látjuk : nevezhetőe ez a folyamat európai uniós bérfelzárkóztatásnak, vagy éppen ellenkezőleg, a megtorpanásról kell beszélni. Ha a jövő évi beterjesztett költségvetésnek a tervezetét nézzük, akkor azt gondolom, hogy ezek a kérdések, kételyek m indenféleképpen megalapozottak. És ha már ennél a közös foglalkoztatáspolitikai értékelésnél tartunk, még egy mondatot szeretnék idézni belőle: a foglalkoztatás területén a legfontosabb feladata az országnak - célja és egyben feladata, így fogalmaz a dokum entum - az általános foglalkoztatási ráta növelése, és mindez pedig a gazdasági növekedéssel, a munkahelyteremtéssel együttműködő, együtt járó antiinflációs politikával együtt. Tehát az a gazdaságpolitikai háttér, amelyik egyaránt fedezetet nyújt a munkahe lyek létrejöttének, a foglalkoztatás bővülésének, az a gazdaságpolitikai háttér, amelyik fedezetet nyújt a bérek ütemes, európai uniós fölzárkóztatására, ez a kulcskérdése annak, hogy fölzárkóztatásra vagy megtorpanásra, esetleg a versenyképességet gyengít ő helyzetre számíthatunk a jövő évben. A gazdasági támogatások, a kis- és középvállalkozások lendületének a visszafogása ezeket a célokat - és gondolom, közös célokat - veszélyeztetik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Dá vid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi Vastagh Pál és Braun Márton képviselő úr. Képviselő úr, a Magyar Demokra ta Fórumnak az időkeretből 8 perc 50 másodperc áll még rendelkezésére. A képviselő urat illeti a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Közhely már, hogy nem Európához, hanem az Európai Unióhoz, az európai országok többségét tömörítő gazdasági és politikai érdekszövetséghez csatlakozik Magyarország. És hogy mennyire szerves része volt hazánk az elmúlt évezredben Európának, álljon itt egy tanulságos történet, amit Mészáros István, a neveléstörténet ki váló professzora több írásában is megörökített. A történet nagyon röviden: Több mint 500 esztendővel ezelőtt, 1489 novemberében, egy ködös, őszi napon a sárospataki városi plébániai iskolában a rektor, Kisvárdai János a tanórán földrajzórát tartott, és a k ontinenseket magyarázta a diákoknak. A diákok szorgalmasan jegyzeteltek, és az egyik jegyzet, Szalkai László, tizennégy esztendős diák írásos följegyzése, munkafüzete máig fennmaradt. Ebben láthatjuk a táblai vázlatot, a kör alakú sémán a három akkor ismer t földrész nevét - Afrika, Ázsia, Európa , és olvashatjuk a rektor magyarázatának szó szerint leírt értelmező szövegét: mi, magyarok Európában lakunk, a törökök Ázsiában, és a törökök már egész Ázsiát elfoglalták.