Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1996 A mátészalkai csizmadiamester fia, a tize nnégy esztendős Szalkai László pontosan tudta, hogy miről beszél a tanára: a Mátyás király halála előtti évben, 1489ben határainkon ott állt már a fenyegető török hadsereg, a Balkán akkor Ázsiához tartozott, és a lejegyzett mondatból érthető, hogy féltett e a töröktől Magyarországot, féltette Európát, mert a hajdanvolt sárospataki iskolarektor egyben, egészben látta Európát, és benne hazánk sorsát. Tisztelt Ház! Soksok hasonló és jelképes történettel lehetne és szükséges is érzékeltetni, hogy a Kárpátmede ncei magyarság, a történelmi haza és benne Magyarország sorsa nem választható el a tágabb haza, Európa sorsától. (12.30) Minden csatlakozásra váró országban, így Magyarországon is vannak eurooptimisták, azaz az Unióhoz történő csatlakozásnak csupán az előn yeit észlelők és euroszkeptikusok, azaz olyan politikusok, közgazdászok, publicisták, akik úgy látják, hogy az Európai Unióba történő belépést követően egy vágyaiktól, céljaiktól, nézeteiktől eltérő rendszer tagjává válunk. Vajon mennyiben kell hallgatni e zekre a derűlátó jóslatokra vagy aggodalmakra? Mennyiben megalapozottak akár a remények, akár a félelmek? A vitában eddig tulajdonképpen erről volt szó, és jómagam is ezzel kívánok röviden foglalkozni. Ugyanis ahogy közeledik a felvételünk várható időpontj a, úgy tapasztalható mind a politikusok, mind a publicisták fokozódó óvatossága, hiszen eddigi tevékenységüknél sokuknak vállalniuk kell akár a belépés, akár a nem belépés országra nézve hátrányos következményeit. Szinte mosolyogtató volt látni az elmúlt n apokban a televízió képernyőjén azokat a sztárriportereket, akik nagy rokonszenvet tanúsítva szólaltatták meg a firenzei antiglobalista, azaz áttételesen az Európai Unió ellen is rendezett tüntetésre induló szocialista és liberális aktivistákat, és ugyanők két éve még hevesen támadták az ország miniszterelnökét, aki annak a véleménynek mert hangot adni, hogy az Unión kívül is van élet. Ahogy növekednek az Unióval kapcsolatosan az állampolgárok ismeretei, úgy tapasztalható, hogy egyre több emberben növekedne k a remények is, de növekednek nyilván a kételyek is, és az említett médiaszereplőkhöz hasonló véleményváltások is talán általánosabbá váltak. Elég, ha most csak a személyes élményemre utalok, arra, hogy a Lakiteleki Népfőiskola, a Tisza Kollégium, a Szent István Egyetem az idén két szakaszban is felmérte a Magyar Tudományos Akadémia Kecskeméti Regionális Kutató Központja segítségével az Európai Unióval kapcsolatos lakossági várakozásokat ott, a Tisza mentén tizennégy településen. Ezek a várakozások túlnyom órészt derűlátóak voltak, reménykedtek például az álláshelyek növekedésében, és nem attól tartottak, hogy a megnyíló határok okozta árudömping sok hazai munkahelyet megszüntet. Reménykedtek a területi fejlettségek, különbségek csökkenésében, és nem attól f éltek, hogy a jövőben még inkább elnéptelenednek a falvak, bíztak a külföldi munkavállalás lehetőségében, és nem a nálunknál még szegényebb belépő országok ide tóduló álláskeresőitől tartottak. Nos, ugyanezen megkérdezettek közül sokan, mint ahogy meghallo tták azokat a csacskaságokat is, hogy veszélyben van például a szombati mákos tészta ebédjük és a karácsonyi mákosbejglifogyasztásuk, mert az Unióban tilos mákot árulni, mert ezek az ostobaságok is előhívódtak az elmúlt hetekben, hónapokban, esztendőben a bulvársajtóban, továbbá azt hallották, és nem biztos, hogy korrekt tolmácsolás révén, miszerint az Unióban tilos ételmaradékkal etetni a disznókat, nos, ugyanezen korábban bizakodó személyek hogy mit mondtak tömören, azt nem illik idézni itt a tisztelt Há zban. Mi ebből a folyamatból a tanulság? Egyrészt azt, hogy még mindig nagyon kevés olyan konkrét esetet ismerünk, ami akár pró, akár kontra módon segítene egy tárgyilagos véleményalkotásban, másrészt azt is be kell látnunk, hogy természetes törekvésünk az , hogy bekerüljünk az Unióba, de meggyőződésem, hogy nem bármi áron. Nem szabad hagyni azt, hogy az euroszkeptikus véleményeket kizárólag a baloldalról megkérdezett és most éppen Firenzében tüntetők képviseljék, hiszen egy balszerencsés feltételekkel törté nő belépés esetén azt hangsúlyozhatják, hogy a várható gondokat ők, és csakis ők előre jelezték. De vakon, tértől és időtől függetlenül sem ellenezhetjük a
