Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
1994 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Őry Csaba képviselő úré a szó. DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztel t Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közülünk már jó néhányan utaltak rá, hogy a FideszMagyar Polgári Párt, mint a rendszerváltás egyik kezdeményezője, mindig is az európai uniós csatlakozás, Európa újraegyesítésének az oldalán állt. Ha összevetjük az Európai Unió helyzetét és fejlődési irányait a magyarországi tényekkel, akkor arra a következtetésre juthatunk - és mi erre a következtetésre jutottunk , hogy növekvő gazdasággal dinamikusan fejlődő Magyarországot kell megcéloznunk. 1997 óta az elképzeléseink, a célkitűzéseink közé a teljes foglalkoztatottságot mint elérendő célt is felvettük. Tudomásom szerint nincs ma a magyar parlamentben olyan párt, amelyik ezt ne tekintené ugyanúgy elérendő célnak. Tehát növekvő gazdaságra, dinamikus an fejlődő Magyarországra, teljes foglalkoztatásra gondoltunk és gondolunk, a bérek tekintetében pedig érzékelhető felzárkózásra, közeledésre van szükség. (12.20) Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, versenyképes magyar vállalkozások kellenek, kis- és közepes vá llalkozások elsősorban, de nem csak kis- és közepes vállalkozások; versenyképes magyar vállalkozások, ha azt szeretnénk, hogy az európai uniós csatlakozás több előnyt és kevesebb hátrányt jelentsen a magyar polgárok számára. Úgy láttuk, hogy bér, munka és gazdaságpolitika egymást feltételező tényezők, csak akkor léphetünk előre bármelyik kérdésben, hogyha összehangoltan, egy közös jövőbeli stratégia, program keretében egyszerre, egymásra tekintettel fejlesztjük. Nézzük tehát a béreket! Szeretnék idézni egy olyan dokumentumból, melyet az Európai Unió és Magyarország közösen alkotott meg, ez a Joint Assessment Paper - vagy magyarul: közös foglalkoztatáspolitikai értékelés - nevet viseli. Zárójelben egy fél mondat erejéig, néznek talán minket a nézők, és az ors zág nyilvánossága előtt: az Európai Unióban a kormányoknak minden évben kötelező egy foglalkoztatáspolitikai akciótervet készíteniük - a csatlakozási folyamatban részt vevő országok számára ez a kötelezettség még nem állt fenn. Éppen tegnap vitatkoztunk ar ról a foglalkoztatáspolitikai törvénymódosításról, amelyik majd Magyarország számára is előírja, de azt vállaltuk, és az a kötelezettségünk, hogy minden évben egy közös értékelést kell készítenünk az Unióval. Nos, ebből a Stumpf Istvá n miniszter úr és Anna Diamantopulu szociális főbiztos asszony által közösen jegyzett dokumentumból idézném azt, hogy az átmeneti korszakban a bruttó reálbérek Magyarországon jelentősen csökkentek, 1988 és '96 között 8,8 százalékkal. A trend azonban '97be n megváltozott, és '97ben és '98ban egyaránt 3,5 százalékkal nőttek, '99ben a növekedés már 5,7 százalék, '98hoz képest tehát '99re elértük, hogy 6,5 százalékos legyen a növekedés. És tegyük hozzá: 2001ben már 7,7 százalékos bruttó növekedéssel számo lhatunk, gyerekkedvezményekkel számolva, az idén legalább 8 százalék körüli bruttó növekedésről lehet szó, jövőre 67 százalékot prognosztizál a pénzügyminiszter úr és a jelenlegi kormány. Eljutottunk odáig, hogy 2006ra - mi legalábbis így képzeltük még a választások előtt - reális cél az, hogy a bérek Magyarországon megduplázódhassanak. Ennek a forrása tehát munkahelyeket teremtő gazdaságpolitika. Az EUbérfelzárkóztatás folyamatában fontos lépéseket tettünk, emlékeztetnék csak a minimálbérek jelentős eme lésére, a köztisztviselők körében megalkotott életpályaprogramra és az ehhez kapcsolódó jelentős béremelésekre, fegyveres és rendészeti dolgozókról ugyancsak szó volt már. Ha az előttünk álló éveket nézzük, akkor elérkezünk azért a kérdések, a kételyek ide jéhez is. A miniszterelnök úr azt mondta a bevezetőjében, hogy önök lényegében megtették a felzárkóztatáshoz szükséges lépéseket: 639 ezer ember bérét emelték 50 százalékkal. Ez így, azt kell mondanom, nem igaz, és idéznék a pénzügyminiszter úr hozzám írt leveléből, amellyel egy írásbeli kérdésre válaszolt, azt mondja, az átlag mögött valóban jelentős szóródás mutatkozik: 23,2 százaléktól 88,4 százalékig
