Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1991 világosan látszik, a két dolog nem ugyanaz, de tudtuk ezt mi négy esztendővel és három esztendővel ezelőtt is, hogy két külön dologról van szó. A nemzeti fej lesztési terv azt fogja lehetővé tenni, hogy az uniós alapokhoz, a kohéziós és strukturális alapokhoz a régiók hozzáférjenek. Viszont ennek a fejlesztési tervnek a köréből számos olyan kis- és középvállalkozó maradt ki, akiknek lehetőséget, életteret a Szé chenyiprogram és a Széchenyiterv biztosított. Egy példán keresztül szeretném ezt bebizonyítani és megmutatni. A több mint százoldalas nemzeti fejlesztési tervben az idegenforgalom, amely egyébként a nemzeti jövedelem 12 százalékát adja, körülbelül 300 ez er munkahelyet jelent, és az egyik kitörési lehetőség a magyar gazdaság számára, egy fél oldalt kapott ebből a százoldalas anyagból. Amikor a bizottsági üléseken kérdéseket tettünk föl, és többek között én azt, hogy ez hogy lehet így, akkor bizony az előte rjesztők nem nagyon tudták mire vélni ezt a kicsiny terjedelmet, persze én tudtam a választ. Az idegenforgalom mint olyan, az európai uniós alapokban nem támogatott célként jelenik meg, ilyen lehetőség a nemzeti fejlesztési terv számára nem nyílik. Ha eltö rlik és megsemmisítik a Széchenyiprogramot és a Széchenyitervet, akkor ez azt jelenti, hogy számos kis- és középvállalkozó, aki az idegenforgalomból él, ott munkahelyeket teremt, a versenyhelyzetet, esélyegyenlőséget e téren is növeli, lehetőségek nélkül marad. Tehát a kettő nem váltja ki egymást, itt nem egy vagyvagy közelítéssel kell élnünk, hanem az isis közelítéssel. Mert az egyik program lehetővé tette és igyekezett lehetővé tenni, hogy a kis- és középvállalkozók olyan kondícióba kerüljenek a csatl akozás idejére, hogy hátrány őket a lehető legkevesebb érje, a másik pedig más alapokhoz való hozzáférést jelenti. De legalább ilyen problémákat látok a közigazgatás és az adminisztráció területén és vonatkozásában, ahol meglehetősen nagy az elmaradás. Enn ek, mondhatnám, történelmi okai is lehetnek, hiszen a jövedelmi különbözőségek miatt, a versenyszféra elszívó hatása miatt bizonyos kontraszelekció figyelhető meg és tapasztalható az adminisztráció terén, amely a munka minőségében tetten érhető. Ezért volt nagy jelentőségű az előző kormányzat idején az az életpályaprogram, a köztisztviselői életpályaprogram és a főtisztviselői kar megteremtése, amely ott is adott lehetőségeket az értelmes, tenni akaró tisztességes embereknek. Ezt feltétlenül folytatni kell, mert az uniós csatlakozás egyik legnehezebb pontja lehet, ha a közigazgatás és az adminisztráció nem készül fel kellő mértékben a csatlakozás idejére, és nem vált gondolkodási sémáin. Mindjárt itt vagyunk a közgondolkodás és a politikai gondolkodás síkján . Magyarország földrajzilag és kulturálisan is Európa közepén ugyan, de két kultúra határán terül el. A két kultúra két különböző gondolkodásmódot jelent. A bizánci gondolkodás egy statikus gondolkodásmód, amely általában arra törekszik, hogy a fennálló re ndet, a fennálló rendszert valahogy rögzítse, valahogy stabilizálja, és ehhez keményen ragaszkodik. Nagyon erős ennek a fajta gondolkodásmódnak az érdekérvényesítő képessége. Az a fajta dinamikus gondolkodás, ami NyugatEurópát jellemzi, a fejlődés egyik a lappillére és alapfeltétele, a változásokra, a kihívásokra való azonnali rugalmas és felkészültséget tükröző válasz. A politikai közgondolkodás változásának azért van nagyon nagy jelentősége, mert a politikai elit, a parlamenti pártok mintaként működnek, é s ahogy mi gondolkodunk itt a parlamentben, úgy fognak gondolkodni az állampolgárok a mindennapjaikban. Törvényeket fogadunk el, és az európai uniós csatlakozás nem ellenzék és nem kormányoldal vállalkozása és vállalása, hanem ez egy közös nagy feladat és nagy vállalás; talán Szent István óta a legnagyobb vállalás, úgyhogy itt egy egészen más gondolkodásmódot kell bevezetni. Sajnos, ennek a nyomait én nagyon kevéssé látom, hiszen nem jó dolog az, amikor a miniszterelnök úr arra hivatkozik a bevezetőjében, h ogy az előző esztendőkben a mezőgazdaság milyen nagy károkat szenvedett el; nem jó dolog az, ha az azt megelőző miniszterelnök úr, akár fenyegető hangot megütve azt mondja, hogy ha az ellenzék nem csatlakozik, akkor megvannak a feltételek, hogy a csatlakoz ást akkor is kikényszerítsék. Nem jó az, hogy törvényeket hozunk meg ma is úgy, a tegnapi napon is például, hogy csak a kormányoldal, és elutasít minden olyan javaslatot, amit a jobbítás szándéka vezérel.
