Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
1992 Itt van előttünk a költségvetés. A költségvetés nem jó, nem azt a célt szolgálja, amit a csatlakozás előtti utolsó esztendőben szolgálnia kéne. Itt van lehetőség kormányoldal és ellenzék számára, hogy pont e törvény vitája kapcsán a kormányoldal - befogadva az ellenzéki jobbító szándékú javaslatokat - megm utassa, hogy szándéka van, célja, hogy együttműködve teremtsük meg az uniós csatlakozás olyan feltételeit, aminek nem politikai pártok lesznek a kedvezményezettjei, hanem amelynek az egész magyar nemzet lehet a kedvezményezettje. Kívánom, hogy az Országgyű lés minden tagját ez a felelősség hassa át, és ebben az utolsó esztendőben ez a gondolkodásmód jellemezze az Országgyűlés minden tagját! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írá sban előre jelentkezett felszólalásra Kósáné Kovács Magda, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő asszonyt illeti a szó. A következő felszólaló Őry Csaba képviselő úr és Lezsák Sándor képviselő úr. (Jelzésre:) (12.10) Elnézését kérem, képviselő asszony, de időközben kétperces felszólalásra kért lehetőséget Ivanics István - aki viszont nincs a teremben. Köszönöm szépen. Megadom a szót a képviselő asszonynak. Öné a szó. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Még egyszer megköszönöm, hogy átmeneti mozgáskorlátozott ságom okán lehetővé tette, hogy a helyemről mondjam el előre bejelentett felszólalásomat, amelyben az előzőekben szólt képviselőtársamhoz hasonlóan a kezdetekhez kívánok visszatérni, hiszen az emberi jogok és az uniós csatlakozás kapcsolatáról szeretnék sz ólni. Arról a történelmi pillanatról, amikor az emberi jogok érvényesítésének alkotmányos garanciái megszülettek, és az alkotmányos garanciák alá olyan jogintézmények rendeződtek, amelyek a jogok érvényesítéséhez is biztosítékot nyújtottak. Mondhatom, hogy Európa jó tanulói, néha "bezzeg"országa lettünk eredményeink okán. Jogintézményeinkért az országjelentésekben az európai intézményektől visszatérő dicséretet kaptunk. Az országgyűlési biztosok nemzetközi tekintélyt vívtak ki maguknak, és például a kisebb ségi jogok érvényesítése tekintetében a politikai integrációnak egy olyan formáját választottuk, amelyik akkor, amikor a törvény megszületett, európai szenzációt jelentett. Az már más kérdés, hogy ma már egyre több feszültség, ellentmondás jelzi a gyakorla t hibáit, és Jászladány óta nyugodtan mondhatom, hogy ez a becsülettel és jó szándékkal meghozott, megalapozott rendszer önmaga karikatúrájává válik. Mégis igaz az, hogy a polgári és politikai jogok érvényesítését garantáló demokratikus rendszerváltás végl eges és visszafordíthatatlan. Természetes az is, hogy ebben a visszafordíthatatlan változásban megvannak a sajátos dilemmáink, hiszen nekünk egy történelmi kígyóbőrt le kellett vetnünk, és az új bőrnek foltjai vannak. A történelmi kígyóbőr levedlése fájdal makkal és görcsökkel járt, ezért néha olyan kérdéseket is fel kell tennünk magunknak, amelyek a hasonló európai gyakorlatban már fel nem merülő dilemmák. Hiszen mi megkérdezzük magunktól vagy megkérdezik tőlünk, hogy a demokrácia sérelmee a rendőri beavat kozás egy engedély nélküli tüntetés esetén; megkérdezzük magunktól és megkérdezik tőlünk, hogy meg lehete tagadni a gyülekezési engedélyt egy olyan rendezvénytől, amelyiknek a célja előre beláthatóan alkotmányellenes, hiszen Martensbakancsok fognak csatt ogni a Vár kövein; és megkérdezzük magunktól, hogy a gyűlöletbeszéd szankciója vajon sebet üte a szólásszabadságon. Dilemmák persze mindenütt vannak, az Európai Unióban is, és erre a különböző ideológiájú és helyzetű pártok másképp és másképp válaszolnak. De egyre inkább közös a viszonyítási alap és egyre inkább összevethetők a módszerek. És egyre inkább azonos a legerősebb közös követelmény, az, hogy az az Európa, amelyhez tartozunk és jogilag is részesei leszünk, kirekesztés nélküli világot épít és vár e l tőlünk. A nizzai dokumentum olyan fogalmakat használ, mint méltóság, szabadság,
