Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1990 Nagy utat tettünk meg, hiszen 12 évvel ezelőtt még más rendszerek tagjai voltunk, a NATO távoli álom volt számunkr a, hiszen a Varsói Szerződés tagállama voltunk, és a KGSTn belül próbáltunk életteret és életerőt teremteni magunknak. Hála istennek, ezen túl vagyunk, és túl vagyunk máson is. Túl vagyunk egy olyan vitán, amely meghatározó volt, és ennek a vitának az ere dményeképpen elmondhatjuk, hogy az uniós csatlakozás vonatkozásában a parlament politikai pártjai között és általában a politikai élet felelős szereplői között nincs nézetkülönbség. Nincs más lehetőség hazánk, országunk, nemzetünk boldogulása szempontjából , mint az uniós csatlakozás, ebben egyetértünk. A vita a csatlakozás módozatában, a felkészülés módozataiban van, és ha okosak és értelmesek vagyunk, akkor ez egy alkotó vita lehet, egy olyan alkotó vita, amelynek győztesei nem a politikai pártok, hanem az egész magyar nemzet. Mit várunk mi az európai uniós csatlakozástól? Két dolgot bizonyosan. Az egyik egy több mint 80 esztendős nemzeti tragédia megoldását jelentheti, hiszen Európában az egyetlen olyan ország vagyunk, amely saját nemzetével határos. Trian onra gondolok, Trianonnak és a mi sérelmeinknek más megoldását, mint az egységesülő Európát, én és a Magyar Demokrata Fórum nehezen tudunk elképzelni. (12.00) Természetesen várjuk azt is, hogy egy olyan rendszerhez, egy olyan gazdasági, politikai és szociá lis rendszerhez csatlakozzunk, amely a harmadik évezred Európájában a magyarságnak és Magyarországnak olyan helyet szán, és olyan helyet teremt, amelyre ez a nemzet és ez a nép elmúlt ezeresztendős történelme okán méltó és megérdemli. Nézzük meg e vitanap keretében a teljesség igénye nélkül, hogy vajon az elmúlt 12 esztendőt és az elmúlt éveket jól használtuke ki, a felkészülés lehetőségeit úgy aknáztuke ki, hogy valóban, amikor aláírjuk a szerződést, a lehető legjobb kondícióban tegyük ezt meg. Négy dolo gról szeretnék beszélni: a törvényi háttér, a jogharmonizáció megteremtéséről, a gazdasági feltételek biztosításáról, a közigazgatás és az adminisztráció felkészültségéről és végül talán a legfontosabbról, a politikai gondolkodás és a közgondolkodás minősé géről, illetve annak minőségi változásáról. Azt hiszem, a törvényi háttér vonatkozásában nincs okunk panaszra. Az a jogharmonizációs folyamat, amely az előző éveket jellemezte és amely mindig lépést tartott a kihívásokkal, azt hiszem, hogy a javunkra írhat ó, a parlament javára írható. Az előző ciklusban fogadtunk el olyan törvényeket, amelyekkel talán meg is előztük Európát, számos olyan országot, amelyet célnak tekintünk, hiszen csak egy példa, az elektronikus aláírás számos európai országban nincs törvény ileg elfogadva és alkalmazva, nálunk már ennek a lehetőségei is megvannak. Azt hiszem, hogy e téren igazán nem lehet okunk panaszra. A gazdasági feltételek megteremtése egy másik terület, ott már azért vannak bajok és vannak hiányok, amelyeket sürgősen és gyorsan pótolnunk kellene. Az előttem szólók és különösen Varga Mihály képviselőtársam, volt pénzügyminiszter hosszan ecsetelte, hogy milyen hiányosságokat mutat az ez évben beterjesztett költségvetési törvénytervezet, hiszen ez a törvénytervezet az uniós csatlakozás előtti utolsó költségvetésünk, és bizony ennek a költségvetési törvénytervezetnek nagyon kevés elemére lehet ráfogni azt, hogy vállalkozásbarát, hogy vállalkozásösztönző, és hogy igyekszik azokat a feltételeket megteremteni, amelyekre szükségün k van az eredményes csatlakozás szempontjából. Az utolsó esztendő, ez lesz talán a bázisév, aminek alapján nagyon meghatározó lehet a pozíciónk, hogy a csatlakozás során milyen eredményeket tudunk a magunk javára és számlájára írni. Az a folyamat, amely az előző kormány idején a Széchenyiterv során elindult, ami ebben testesült meg, sajnálatosan megszakadt. Annak idején, a kormányváltás idején mostani kormánypárti politikusok gyakran hivatkoztak, hogy igen, de majd jön a nemzeti fejlesztési terv, és az pót olja, kiváltja, végre egy olyan adósságot fog pótolni, amelyet az előző kormány elmulasztott. Mára
