Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1977 Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót SzentIványi Istvánnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak; az ülés vezetését pedig átadom Dávid Ibolya alelnök asszonynak. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja rés zéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! E Házban is gyakran idéztük az elmúlt időszakban a korábbi lengyel miniszterelnök asszony szellemes kijelentését, hogy az Európai Unió olyasvalami, ami mindig éppen ötévnyi távolságra van tőlünk. Ez bizony nagyon sok áig igaz volt. Nagyon sokan vannak ebben a teremben azok - bár összességében nem vagyunk sokan, de azok közül sokan vannak , akik itt voltak Chirac elnök emlékezetes beszéde idején, amikor ő azt mondta, hogy Magyarország 2000ben az Unió tagja lesz - ez 1 995ben volt ; ez nem következett be. És ha erre a vitára egymásfél hónappal korábban kerül sor, aligha lettünk volna olyan magabiztosak annak kijelentésében, hogy a tagság már valóban csak négyszáznégyszázegynéhány napnyira van, és a tárgyalások lezárá sáig már alig több mint egy hónap van hátra, sőt egészen pontosan egy hónap van hátra, hiszen december 13án lezárul a koppenhágai csúcstalálkozó. A tárgyalások történetének egyik leghosszabb, legizgalmasabb, legfordulatosabb hónapja volt az októberi, az a z októberi hónap, amelynek az elején, 9én megszületett az országjelentés, 19én az írek igent mondtak a nizzai szerződésre, ezzel lehetővé tették a tárgyalások folytatását, és 2425én pedig az Európai Tanács végre döntött a csatlakozás pénzügyi feltétele iről. Itt tartunk tehát most, ténylegesen elérkeztünk a tárgyalások végső szakaszába, ténylegesen az utolsó hetek állnak rendelkezésre a kedvező, sikeres feltételek kialkudására. Természetesen van abban valami ellentmondás, hogy több mint négy évig folyt a tárgyalás a jogharmonizációról, a törvények átvételéről, a felkészülésről, és csupán egy hónapunk, hat hetünk van a pénzügyi feltételek részleteinek megtárgyalására. Jobb lett volna, ha erre több időnk van, de a sors ezt adta számunkra. A külügyminiszter úr részletesen beszélt a tárgyaláson előttünk álló még nyitott kérdésekről és a magyar álláspontról. Én ezek közül három kérdésről szeretnék nagyon röviden beszélni, három olyan kérdésről, amelyet a szakzsargonban horizontális kérdésnek neveznek, azaz olya n kérdésnek, amely mind a tíz, most csatlakozó országot egyaránt érinti. És már most szeretném szorgalmazni azt, hogy ezekben a kérdésekben a tíz csatlakozó ország közös álláspontot alakítson ki, erre megvan a lehetőség Varsóban november 15én, és ezt a kö zös álláspontot határozottan és keményen képviselje. (11.00) Az első ilyen kérdéskör - volt már róla szó - a közvetlen kifizetések ügye. Ez sokkal inkább elvi kérdés, mintsem pénzkérdés. Elvekről van szó. Arról az elvről, hogy az új tagállamok vajon tíz év ig leszneke másodrendű tagállamok vagy másképp kezelt tagállamok az Európai Unióban - legalábbis az agrárpolitika vonatkozásában , meg szabade hosszabbítani ezt a státust a következő költségvetési időszakban. De a másik oldalról is feltehetem ezt a kérd ést: lehetségese egy egységes piacon két különféle politikát, mezőgazdasági politikát folytatni? Lehetségese az, hogy az Európai Uniónak van egy mezőgazdasági politikája a régi tagállamokra, és van egy az újakra, és mindez tíz éven keresztül tart? Én azt gondolom, hogy ezekre elég egyértelmű a válasz, és elég egyértelmű a csatlakozó országok válasza. Itt nyilvánvalóan a legfontosabb célkitűzés az kell legyen, hogy a megkülönböztetés, az átmeneti időszak még ebben a költségvetési ciklusban vagy ennek a vég én járjon le, azaz 2006. december 31ével járjon le, és azt követően azonos elbánás illesse az új tagállamokat. A második fontos kérdés a pénzügyi befizetések kérdése. Itt egyértelmű volt az álláspontja valamennyi csatlakozó országnak: azt szeretné, ha a c satlakozás évében már lényegesen és érzékelhetően kedvezőbb legyen a pénzügyi pozíciója, a pénzügyi helyzete, mint a csatlakozást
