Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Lord Irvine of Lairg brit lordkancellár és kíséretének köszöntése - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HARRACH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László):
179 államtitkár úr talán tudna számadatokat mondani, hogy 1996ban és 1997ben az abortuszok száma milyen mértékben emelkedett Magyarországon. (Dr. Kökény Mihály: Csökkent!) És nem akarom még egyszer a nevén nevezni, hogy ez minek a következménye. Mi csak a családi pótlékról beszélünk most, és a családi pótlékról azt mondtuk, hogy mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk, hogy a kormány 20 százalékkal javasolja megemelni. Nincs ezen a kérdéskörön vita. De önök elfelejtették, hogy 1999 és 2002 között azért történt egy s más: a családi pótléknak az alanyi jogon való visszaállítása, a gyermekgondozási segély szintén alanyi jogon járt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , a gyermekgondozási díjat visszaállított uk és a családi adókedvezmény is növekedett. És talán még egyetlen mondatot engedjenek meg: én azt mondtam, hogy a népességfogyás megállítása csak egy nagyon komplex intézkedéssorozat eredménye lehet, ez viszont csak a felelős magyar parlament képviselőine k pártállástól független (Az elnök ismét csenget.) , a gyermekes családok iránt elkötelezett politizálása mellett lehetséges. Kérem szépen, itt a törvénymódosításnál… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) ELNÖK (Mandur László) : Képviselő ú r, nagyon sajnálom, jelentősen túllépte az idejét. Kétperces felszólalásra megadom a szót Harrach Péter úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó! HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretnék a vitában részt venni, mert azt hiszem, hogy azok, akik megalkottak egy olyan rendszert, amelyik ’98 és 2002 között működött, és amely komoly értéket jelent, ilyen színvonalon nem szabad, hogy erről vitatkozzanak. Ezért csak néhány megjegyzést teszek. Amikor mi ezt a rendszert felépítettük, úgy gondoltuk, hogy folyamatosan karban kell tartani - ma is így gondoljuk. Ezért ezt az előterjesztést mint tényt örömmel üdvözöljük. Ez egy karbantartás, azonban két hiba van vele: kevés és picit mellé lőtt, rosszul célzott. A s zegényeket támogatjuk vagy a dolgozókat támogatjuk? Rossz a kérdésfeltevés. Mi egyértelműen a dolgozó családokat támogattuk, azokat a szülőket, akik szándékoznak dolgozni - ezt továbbra is vállaljuk. Meggyőződésünk, hogy az, ami most történik, a mellékvágá ny azt fogja eredményezni, hogy nőni fog a segélyből élők száma, a segélyre számító, dolgozni nem akaró emberek száma. Kevés szó esett arról, hogy a tizenharmadik havi családi pótléknak van előzménye: a kiegészítő családi pótlék. Ugyanis a családi pótlék k ét elemből áll: magából a törzséből és a kiegészítőből. Ez direkt a szegények támogatása, eddig is emeltük, tizenharmadik havit juttattunk - persze melldöngetés nélkül tettük mindezt. Az iskoláztatási támogatás nagyon jó példa lenne arra, hogyan lehet fino m eszközökkel eredményt elérni. Nem igaz az, hogy a szülőktől nem vettük el a családi pótlékot - elvettük, ha nem járatta iskolába a gyerekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és szándékunkban van ezután is megtenni. De a gyerek től soha nem vettük el: a gyámnak adtuk oda, aki a gyerekre költötte. Ez az a finom megoldás (Az elnök ismét csenget.) , amit bevezettünk, és figyelni kellene arra, hogy a megoldások ne durvák, hanem finomak legyenek, mert csak az vezet eredményre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, FideszMagyar Polgári Párt. Parancsoljon!
