Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök:
17 magának, ez valóban egy rendben lévő dolog (Derültség a kormánypártok soraiban.) , de hadd hivatkozzam egy önökhöz nagyon közel álló valakire, aki arról írt, hogy nem megszerezni akar az ellenzék egy televíziót, nem, hanem azt mondta, hogy (Olvassa:) c sak a megszerzett hadállásokat nem akarja elveszíteni. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Akkor ki az, aki televíziót gründolt magának kormányon az elmúlt négy évben, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) De végül is h agyjuk ezt, hiszen a száz nap eltelt, és én egyetértek a miniszterelnök úrral abban, hogy a jövőre kell koncentrálni, és arra is kérem a kormányt: dacára annak, hogy a viták nem reálisak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hiszen az ellenzék nem szándékozik figyelembe venni a realitásokat, a kormány ne engedje eltéríteni magát a kormányprogram által kijelölt… (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Idő!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : …és a frakciók által támogatott útról. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Megadom a szót Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak, aki reagálni kívá n az elhangzottakra. Miniszterelnök úr, öné a szó. DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök : Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót, és ígérem, hogy nem veszem túlságosan hosszan igénybe a figyelmüket. Egy kicsit izgultam, ami kor elkezdtem ezt a mondanivalót. Gondolkodtam, vajon mit fog mondani a képviselő úr, mit fognak mondani az ellenzéki képviselők erre a kérdéskörre. Most, hogy meghallgattam önöket, megnyugodtam, mert ha csak ennyi ellenérvük van, és csak ennyi problémájuk volt, akkor, azt gondolom, talán nincs olyan óriási nagy gond. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból.) A tisztelt képviselők, az ellenzéki képviselők természetesen sötéten látják a világot, ők az ország egy meghatározott részén né zik azt, hogy mi a helyzet. (Derültség a kormánypártok soraiból.) Az is igaz persze, hogy a kormánypártiak meg általában a természetüknél fogva egy kicsit rózsaszínűbben tekintik azt, hogy mi történik. (Derültség és zaj az ellenzéki pártok padsoraiban.) Ez nem fontos; a fontos az, hogy az emberek hogy látják. Hogy a politikusok hogy látják, ez egy másodlagos ügy. Igazán az a lényeg, hogy az emberekben vane valamifajta elégedettség azzal, ami történt. Én azt gondolom, hogy azt látják, valami előrelépés volt , valamivel könnyebb lett a helyzetük, és bizonyos aránytalanságok javultak. Azt hiszem, hogy ez a dolog lényege. Nem a szavahihetőség önmagában a legfontosabb, bár én nagyon fontosnak tartom persze azt, hogy egy kormány szavahihető. De azt hiszem, ennél f ontosabb az, hogy valódi gondokat oldotte meg a kormány vagy sem. Erre nem hallottam érveket, nem mondott egyik ellenzéki képviselő sem arra vonatkozóan bármifajta mondatot, ami azt mondta volna, hogy ezek a gondok nem léteztek, nem kellett volna megtenni , de még azt sem mondták, hogy nem tehették volna meg az elmúlt négy évben. És végül egy utolsó megjegyzés Áder képviselő úrnak: én nagyon tisztelem ezt a sorrendet, amit fölállított, hogy azt ajánlja első helyen, amiket teljesítettünk, aztán amit féligme ddig és utána a blöffökről. De azt javasolom, hogy legközelebb kezdje rögtön a blöffökkel, mert nem fog maradni ideje egyébként arra, hogy erről beszéljen. (Zaj az ellenzéki pártok soraiból.) Valószínűleg azért nem tette ezt, mert nem volt ilyen blöff. Kös zönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
