Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - Beszámoló a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről; a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről szóló beszámolóról s... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1512 tilos. Ez a versenyszabályokat durván sérti, mert akár szeretjük a kereskedelmi televíziókat, akár nem, azok a köztartozásaikat saját megtermelt jövedelmükből fizetik. Azt gondolom, hogy mindenki, aki valame nnyire is ismeri a piacgazdaság normáit, tudja, hogy ilyen típusú gazdasági támogatást egyetlen kormány sem adhat piaci versenyhelyzetben lévő intézmény számára. (13.50) Nem folytatva a gazdasággal kapcsolatos problémákat, annyit tennék még hozzá az elmond ottakhoz - és ez a bizottsági ülésen is elhangzott; fideszes képviselőtársaim rosszul emlékeznek, amikor úgy tudják, hogy nem volt érdemben szó a Televízió, illetve a kuratórium tevékenységéről , hogy én nem tudom azt a megközelítést elfogadni, amelyik ab ból indul ki, és az elnök úr beszámolója is ezt a módszert alkalmazta, hogy kimutatja, '97ben vagy '96ban milyen reklámbevétele volt a Magyar Televíziónak, és ehhez viszonyítja azt, hogy milyen veszteség volt. A Magyar Televízió akkor, 199697ben egyedu ralkodó volt a nem létező piacon; nyilvánvaló abszurditás azt feltételezni, hogy valaha még egyszer ilyen helyzet kialakulhat. Az igazán vizsgálandó kérdés az, hogy ma, illetve az elmúlt években a Magyar Televízió a reklámpiacból miért nem tudja megszerezn i azt az arányt, amit a nézettségi arányban meg tud szerezni. Az is nagyon alacsony, hiszen sokan vagyunk, akik azt mondjuk, hogy a közszolgálati normáknak nem tud megfelelni egy olyan televízió, amelyik 10 százalékos vagy olykor annál kisebb nézettségű a maga közszolgálati műsoraival, de ha ebből most nem csinálunk vitát, akkor is gazdasági problémaként érdemes azt vizsgálni, hogy vajon a hirdetési piacon miért nem tud a Magyar Televízió a nézettségével arányos szeletet megszerezni. Ez a reális viszonyítás i arány, és nem az a viszonyítási arány, hogy a monopolhelyzethez képest miért változott a helyzet, és milyen veszteséget szenvedett el a Televízió. Elképzelhetetlen egy 10 százalékos nézettségű televíziónál olyan költségvetés, mint egy 8090 százalékos né zettségű televíziónál; abszurd viszonyítás lenne. Kifogásoltuk a bizottsági ülésen is, és itt is el kell mondani - nem feltétlenül a kuratóriumnak kellett volna erről véleményt alkotni, de a beszámolókban érdemben a problémát jelezni kellett volna , hogy a Magyar Televíziónál valóban tíznél több vizsgálat folyik, és ezekből a vizsgálatokból, úgy tűnik legalábbis a vizsgálatok időtartamából, például abból, hogy a rendőrség több mint másfél éve vizsgálódik, hogy valamit találnak a Televíziónál, súlyos gazdas ági visszaéléseket lehet feltételezni; nemcsak a Kósa Ferenc által idézett nyilatkozatokból, hanem másfajta forrásokból is lehet ilyeneket feltételezni. A legfontosabb kérdés természetesen az anyagiakon túl az a kérdé s, hogy a Magyar Televízió a közszolgálatiságnak mennyiben felel meg. És sokan vagyunk vagy sokan vannak képviselők, akik azt a benyomást keltik, mintha a közszolgálatiság egyetlen kérdés alapján lenne vizsgálható: a politikai műsorok alapján. A közszolgál atiságnak egyik eleme valóban a politikai tájékoztatási kötelezettség, az elfogulatlanság, a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság, de legalább ilyen fontos a kulturális misszió, amit egy közszolgálati televíziónak be kell tölteni. És ha most nem a politik áról akarok beszélni, pusztán azt a megjegyzést teszem meg, hogy maga az ORTT, az ez ügyben illetékes hatóság, amelyben az előző kormányban alakult ORTTnek megfelelően az előző kormány többséggel rendelkezik, megállapította többször a Magyar Televízió műs orairól, hogy súlyosan sértik a pártatlanság normáit, ha most ennél nem időzöm sokáig, akkor érdemes azt kiemelni a közszolgálatiság kapcsán, hogy a Magyar Televízió nem politikai műsoraiban a kulturális misszió háttérbe szorult. Most ennek anyagi problémá iról, okairól nem beszélek, pusztán a tényt állapítom meg, amit úgy szoktak összefoglalni, hogy a Magyar Televízió műsorainak döntő többsége ugyanolyan gagyi, csak rosszabb kiadásban, színvonaltalanabbul, mint a kereskedelmi műsorok, kereskedelmi televízió k műsora. Nagyon kevés a Magyar Televízióban az olyan igényes kulturális műsor - és a beszámolási időszakról beszélek természetesen , ami megfelelne a közszolgálatiság normáinak. Összességében tehát azt kell mondanom, hogy eleve nem tudok elfogadni olyan beszámolót, ami számomra elfogadhatatlan körülmények között működő testülettől származik, de azok a tartalmi
