Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - Beszámoló a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről; a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1997. április 1. és 1998. március 24. közötti tevékenységéről szóló beszámolóról s... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1511 hibával rendelkezik, és ma már világosabban látható sok olyan hibája is, amelyet talán ’96ban még kevésbé láttunk, bár már akkor is sejtettünk, de az alapvető problémák mégsem a médiatörvényből adódnak. Az alapvető problém a nagyon sok esetben máshol keresendő, el sem jut addig a Magyar Televízió működése, hogy a médiatörvény problémái jelentsék a fő akadályt. Itt a kuratóriumi elnök úr is és az előttem fölszólaló képviselő hölgy is úgy beszélt a versenyhelyzet megjelenésérő l, mintha ez derült égből villámcsapásként érte volna a közszolgálati televíziót. 1990 óta lehetett tudni azt, hogy Magyarországon előbbutóbb versenyhelyzet alakul ki, lesz televíziós médiapiac, tehát föl kell készülni a versenyhelyzetre. Ráadásul a Magya r Televíziónak, ha nem is minden feltétele állt rendelkezésre ahhoz, hogy fölkészüljön a versenyhelyzetre, de igenis helyzeti előnye volt, s nagyon sok mindenben megvolt a lehetősége arra, hogy a kiszámítható reklámpiaci versenyre, a kiszámítható egyéb ver senyre fölkészüljön. Ez az első évet is érintő kritika; a Magyar Televízió vezetői messze nem tettek meg mindent a versenyhelyzet előkészítésére, messze nem néztek szembe mindannak a következményével, amit egy feltehetően kisebb terjedelmű, a korábbi monop olhelyzetet egészen félretoló, alapvetően más szituáció megkívánt volna tőlünk. Ebből következnek részben és természetesen nem egészben a gazdasági gondok is. Igaz az az állítás, hogy a Magyar Televízió nem tehermentesen vált részvénytársasággá, és ez komo ly problémát jelentett, de ha valaki megnézi a kuratórium beszámolóit, mondjuk, a legutóbbit, akkor látja, hogy nem az induló hiányok a meghatározóak, hanem az azóta felhalmozott hiányok. Most nem kívánom itt szóban milliárdokkal traktálni a közönséget, de érdemes megnézni azt, hogy például az első évben, 1997ben a szokásos vállalkozói eredmény mínusz 526 millió, 2000ben pedig mínusz 1,2 milliárd volt, ha jól számolom vagy jól olvasom, és más hasonló pénzügyi tevékenységeknek is a következménye nagyjából ilyen jellegű. Azt kell mondanom, a számok azt mutatják, hogy a Magyar Televízió hátrányos helyzetből indult - természetesen pénzügyi értelemben - azzal, hogy nem tehermentesen indult, de nagyon sok minden történt közpénzekből, ami ezt a hátrányt megpróbál ta kiegyenlíteni. Például érdemes megemlíteni azt, hogy a Magyar Televízió létszámának jelentős részétől nem saját költségvetésének terhére szabadult meg, hanem az előző kormány idején külön pénzből a végkielégítést máshonnan kapták. Az más kérdés természe tesen, hogy úgy tűnik az adatokból, hogy aztán a Magyar Televízió az elbocsátottak helyett, körülbelül ugyanannyi pénz felhasználásával, nagyon sok esetben másokat viszont fölvett, és olyan tanácsadókat, olyan embereket foglalkoztatott, akiknek a szaktudás a valószínűleg nem vetekedhetett a korábbiakkal. Ha már a gazdálkodásról van szó, látszólag az utolsó év eredménye pozitív, de ehhez hozzá tartozik - és ez a beszámolóból természetesen korrekt módon kiderül , hogy ennek jelentős része költségvetési pénzek juttatásából származik. Mi azt mondtuk az előző kormányzati ciklusban is, és ezt a beszámoló kapcsán újra ki kell emelni, hogy igaz az állítás, hogy a Magyar Televízió nem tudja kitermelni - ha gazdasági módon közelítem meg az ügyet - azt a pénzt, amiből működnie kell, nem tud annyi bevételt produkálni, még az előfizetői díjak ilyen vagy olyan módon való juttatásával sem. Ezt a költségvetés pótolta összességében nézve, bár alkalmi döntésekkel, aminek nagyon sok hátránya van; de az alapvető probléma az volt , hogy a juttatott pénzeket nem egy új, korszerű televízió kialakítására használták föl, hanem mindig hézagpótlásnak tekintették, mindig folyó kiadásokra fordították, olyan pazarló módon, mint amiről Kósa képviselő úr is beszélt. A következmény az, ami mos t előállt, hogy attól a pillanattól, ahogy elfogyott az előző kormány által adományozott pénz, a Televízió természetesen ugyanolyan veszteségesen működik, mint amilyen veszteségesen működött korábban. S ha mi kifogásoltuk a pénzjuttatások módját, akkor ebb en benne van az is, hogy az előző kormány úgy adott pénzt a Magyar Televíziónak, ami az Európai Unió normáival összeegyeztethetetlen. Tudniillik versenyhelyzetben lévő intézménynél, még ha az közszolgálati is, mint a Magyar Televízió, egy ilyen típusú inté zménynél köztartozásokat nem lehet elengedni. Ez
