Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1489 A máso dik probléma az, hogy a kormány egy feneketlen zsákba akarja számolatlanul tömni a pénzt. A javaslat nagy vonalakban beszél arról, hogy támogatni kívánja a piaci alapon működő felnőttképzést; azt a felnőttképzést, amely hatalmas intézményi kört jelent, és amelynek egy része igen jelentős haszonra tesz szert. Csak épp arra nem látjuk a garanciát, hogy a pénz oda kerül, ahol a közjó szempontjából a legjobban hasznosul. Nincsenek valódi, szigorú feltételek arra, ki részesedhet az állami pénzekből; nincsenek ga ranciák arra, hogy azok részesülnek támogatásban, akik tartósan, magas színvonalon akarnak a felnőttképzés területén dolgozni. Ebben a hanyag, nagyvonalú szabályozásban mi a biztosíték arra, hogy a támogatott felnőttképzési hely nem pusztán az állami pénze k megszerzésére, elsíbolására berendezkedő vállalkozás? Tisztelt képviselőtársaim, semmi. Nincsenek garanciák arra, hogy azokat részesíti előnyben az állami támogatás, akik a munkaerőpiacon legjobban hasznosítható, hosszú távon is értékes tudást adnak át, és nem holmi jól reklámozható, mutatós, csábító, de amúgy értéktelen képzéseket. Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy a felnőttképzésre elkülönítendő milliárdok elússzanak a haveroknak, és buli lesz, amit a kormány az "üvegsz emprogramban" kísér figyelemmel. Ezt erősíti meg a törvényjavaslat is, mely a pénzek elosztását nem szakmai testületekre, hanem intézményekre bízza. Állami intézmények, az NSZI és az NFI, jelentős szerepet kapnak a pénzek elosztásában. Nem azzal van a gond , hogy ezek az intézmények nem képviselnek szakmai szempontokat, hanem azzal, hogy aligha képesek egymással ütköző nézőpontok megjelenítésére. A törvényjavaslatból már felsejlik a jövő évi nadrágszíjpolitika is. A ravasz szövegezésből ugyanis nem látszik, mi az, ami a Nemzeti Szakképzési Intézet vagy a Nemzeti Felnőttképzési Intézet működésére, és mi az, ami rajtuk keresztül pályázatokra fordítható. Nem alaptalan tehát a sejtés, hogy a fejlesztési és képzési alaprész pénzei a jövőben az állami intézmények költségvetését is támogatják. A törvényjavaslat jogerőre emelkedésével egyben a kormány által eddig folytatott, példátlan politikai tisztogatás kap újabb lendületet. Szakmai szempontokkal ugyanis nemigen magyarázható az Országos Szakképzési Tanács és a Fej lesztési és Képzési Tanács helyett egyetlen testület felállítása. Az OSZT olyan szakmai feladatokat lát el, amelyek az új testületben reménytelenül háttérbe szorulnak majd, magyarán, a szakma és a szakmai szempontok helyett a haveroknak posztot osztogató b ulinak nyílik meg a tér. Természetesen ennek is a szakképzésben részt vevő diákok, intézmények fogják kárát látni. A törvényjavaslatnak a két tárcát érintő része egy jogtechnikai és oktatási szempontból összelapátolt, átgondolatlan iromány; ezt mi sem muta tja jobban, mint az, hogy az oktatási miniszter innen gondolt némi pénzt a saját oktatáspolitikai céljaira kimetszeni. A gimnáziumi informatikai fejlesztésről van szó. A cél még fontos is lehet, legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy miért akarja szakképz ési forrásból megvalósítani azt. A válasz nyilvánvaló: a szabad demokrata oktatási tárcának máshonnan nem ad pénzt a szocialista többségű kormány - ezt tehát még meg tudjuk magyarázni. Az azonban végképp nem érthető, hogy miért kerül a gimnáziumok informat ikai finanszírozása egy olyan törvény hatálya alá, amelyik nem terjed ki a gimnáziumokra. Összességében elmondható, hogy ez a törvény nem lóg ki a kormány eddigi programjából - abból, hogy az érintett szakterületek érdekei, a köz é rdekei helyett a személyes hatalmi és anyagi ambíciók motiválják az eddigi gyakorlat megváltoztatását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tízperces időkeretben történő felszó lalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! LEZSÁK SÁNDOR (MDF) :
