Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH FERENC (Fidesz):
1488 Azért időzök ilyen hosszan ezeknél a következetességeknél, mert mind az államtitkárok jogállásáról szóló törvény esetében, mind a címzetes államtitkárok jogintézményének bevezetésénél, mind a hatáskörök és feladatkörök rendezésének tekintetében folyamatosan annak vagyunk tanúi, hogy egyrészt véletlen vagy szándékolt következe tlenségek, tehát sem politikai, sem szakmai logikával nem egyenes ösvényen követhető következetlenségek kerülnek bele ezekbe a jogszabályelőterjesztésekbe; a másik oldalról pedig minden olyan szabályba, minden olyan normába, amely eredetileg technikai nor mamódosításnak indul, rendre belepottyannak olyan érdemi módosítások, amelyek - hacsak nem olyan retorikai bravúrokkal tesszük őket, mint ahogy azt Wiener képviselő úr tette - igen nehezen indokolhatóak. (11.50) Hiszen valamit nem változtatni, amivel nem é rtek egyet, arra való hivatkozással, hogy majd amikor a kidolgozott verzió előáll, akkor változtatom és nem rögtönzök, ez tulajdonképpen egy méltányolható dolog. De a saját kifejtett politikai és szakmai véleményemmel ellenkező előjellel változtatni valami t, arra való hivatkozással, hogy még nem készültem el a részletes módosítási javaslattal, ez több mint abszurd. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Bejelentem, hogy az SZDSZ és az MDF képviselőcsoport jelezte, hogy n em kíván előadót állítani. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, 1010 perces időkeretben. Megadom a szót Tóth Ferencnek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. TÓTH FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterek feladat- és hatáskörének változásáról szóló törvényjavaslat az oktatás területén négy törvényt érint - mindössze 22 paragrafus, ám gyökerestül f elforgatja az eddigi gyakorlatot. A törvényjavaslat egyik indoka az új foglalkoztatási és munkaügyi miniszteri tárca és az oktatási miniszter közötti hatásköri osztozkodás. Ám ha a mélyére nézünk, az osztozkodás hátterében ennél sokkal többről van szó: nyi lvánvaló, hogy a szocialista miniszter jelentős forrásokat akar a szabad demokrata oktatási minisztertől a saját hatáskörébe vonni. Ez elkönyvelhető a két párt között megszokott, amolyan családi torzsalkodásnak is mindaddig, amíg az oktatás és a képzés érd ekeit nem sérti - ám ami a javaslatban elénk került, az senkinek nem jó. Nem a szakmaiságot, a minőséget védi, nem az oktatásban, képzésben részt vevő oktatók, diákok érdekeit; ez a mély zsebű haverok bulija lesz, a kormány üvegszeme láttára. Az első probl éma az, hogy mindkét miniszter keze ugyanabban a kasszában keresgél. Nehéz megmagyarázni, hogy miért az oktatási pénzek fölött folyik az osztozkodás, például miért akarják ezzel is megrövidíteni az iskolarendszerű szakképzést. Azérte, mert minek befektetn i a szakiskolai diák tanulmányaiba, amikor később ezeket a fiatalokat az államilag hathatósan megtámogatott, profitérdekelt intézményekben is lehet képezni kemény tandíjért? Félreértés ne essék, a felnőttképzésre pénzt kell fordítani, nem is keveset. Ám a törvénymódosítás láttán okkal fog el bennünket az aggodalom, hogy megfelelő törvényi garancia híján valamelyik terület rosszabbul járhat a miniszterek egymás közt ismétlődő osztozkodásában, és félő, hogy az iskolarendszerű állami, önkormányzati oktatás les z a kárvallott. Nyilván nem véletlen az sem, hogy az újonnan felállítandó Országos Szakképzési Tanácsból az állami felsőoktatás képviselőit egyszerűen kihagyják, és az oktatási miniszter által delegált személyek számát minden testületben csökkentik.
