Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1462 olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely reményeim szerint valamennyi parlamenti párt támogatását bírni fogja, legalábbis erre utal az alkotmányügyi bizottság azon áll ásfoglalása, amely egyhangú szavazati aránnyal javasolta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Hivatását gyakorló ügyvédként pedig szakmai szempontból hálás ez a kérdés számomra, ugyanis valóban egy olyan jogi kérdés taglalását teszi lehetővé, amelyre igen széles társadalmi igény mutatkozik. Ezt mutatják azok a társadalmi, szakmai egyeztetések is, amelyek az államtitkár úr szavai szerint a törvényjavaslat benyújtását megelőzően lezajlottak. Ebből adódóan engedjék meg nekem, tisztelt képviselőtár saim, hogy néhány gyakorlati hasznára hívjam fel a figyelmüket a törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatban, több gondolatmenet tekintetében szorosan kapcsolódva ahhoz, amit az államtitkár úr az előzőekben elmondott. Az első és el nem hanyagolható körülmén y a bíróságok tehermentesítése. Ügyvédi tevékenységem során is számtalanszor tapasztalom, hogy maguk a bíróságok kényszerülnek mediációs tevékenységre, vagyis közvetítői tevékenységre. Tehát a felek úgy jutnak el a peres eljárás megindításához, hogy nem ül tek le egy asztalhoz azt tisztázandó, egyáltalán mi az a kérdés, amit közöttük normális viszonyok között rendezni lehetne. Ez két szempontból is terheli a bíróságot. Terheli a bíróságot abban, hogy valóban ilyen mediációs tevékenységre kényszerül, és terhe li abban, hogy elveszi az idejét, energiáját attól, hogy a tényleges jogviták rendezése tárgyában tudjon közreműködni. Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, márpedig őszintén remélem, hogy mihamarabb elfogadásra kerül, akkor ettől a tevékenységtől sza badul az igazságszolgáltatás, valóban azokhoz az ügyekhez járulhat hozzá a bíróság, amelyeknek a rendezése kifejezetten bírósági rendezést igényel. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó gyakorlati haszna a törvényjavaslatnak a gyorsaság kérdése, s itt egy pil lanat erejéig hadd térjek vissza a bíróságok leterheléséhez. A gyorsasággal kapcsolatban a következőket kell megjegyeznem. Ma egy kerületi bíróságon beadott kereseti kérelem elbírálása, ha a felek jogorvoslati kérelmet is igénybe vesznek, statisztikai adat ok szerint 467 napot vesz igénybe: 467 napot, körülbelül másfél esztendőt. Ha hatásköri okokból az elsőfokú eljárás a Fővárosi Bíróságon indul, és fellebbezés okán a másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróságon kerül sor, ez az időtartam 653 nap, tehát köz el két esztendő. Ennek a lerövidítéséhez nagy valószínűséggel az ítélőtáblák felállítása is hozzá fog járulni, de nagyban segíti ezt a gyorsaságot az, ha - még egyszer említem - kikerülnek a bírósági jogvitákból azok az ügyek, amelyek ezzel a bizonyos medi ációs tevékenységgel is megoldhatók. A harmadik gyakorlati haszna a törvényjavaslat elfogadásának az egyszerűség, ugyanis szemben a polgári perrendtartással, nem formalizált ez a törvény, a felek akaratára, a felek józan belátására bízza, hogy milyen keret ek között és milyen tartalmi elemekkel igyekeznek a mielőbbi egyezség megkötésére. Nincsenek tárgyalási határnapok, nincsenek határidők, itt egy bizonyos négy hónapos határidő az, ami gátját szabja a felek akaratérvényesítésének, de mégiscsak lehetőséget a d arra, hogy a törvény szükségszerűen szabta kevés korlátai között tudjanak egyezséget kötni a lehető leghamarabb. A negyedik gyakorlati haszna a törvényjavaslat elfogadásának az olcsóság. Itt nincsenek államilag előírt illetékek, nincsenek államilag előír t egyéb költségek, amelyeket a feleknek okvetlenül viselniük kell; itt az ő akaratuktól és az ő belátásuktól függ, hogy milyen költségeket és milyen összegben vállalnak fel ahhoz, hogy e mediációs tevékenység során mielőbb eredményre jussanak. A mediációs törvény ötödik gyakorlati haszna, amiről az államtitkár úr is az expozéjában szót ejtett, a konfliktuskezelő kultúra fejlesztése. (9.50) Tapasztaljuk az ügyvédi tevékenység során is, hogy a felek nemegyszer jutnak el valóban olyan állapotba, amikor nehezen állnak szóba egymással. Ez, ha úgy tetszik, egy próbatétel a számukra, hogy tudnake olyan közös hangot találni a mediáció, a közvetítés során, ami eredménnyel vezethet
