Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 29 (28. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
1359 nemzeti kultúrát. Nem a Pénzügyminisztérium, nem a pénzügyesek, a mindenkori fiskálisok azok, akik a fő veszélyt jelentik. Erről is beszéltem, hogy vannak olyan politikai elképzelések, olyan mentalitások, amelyek nem éreznek gátlást akkor sem, ha egyébként olyan területre merészkednek be meglehetősen durva módon, amiről a képviselő úr azt mondta, hogy azt védjük meg, ahhoz ne nyúljunk, azt ne bántsuk, hiszen az szent, az a magyar nemzeti kultúra. Én ez utóbbival értek egyet. Köszönöm a figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "Karnyújtásnyira az EUtagságtól" címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Évekkel ezelőtt az akkori lengyel miniszterelnök asszony egyszer azt m ondta, hogy az európai uniós tagság olyasvalami, ami mindig éppen öt évnyire van tőlünk. Akkoriban sokáig idéztük ezt a mondást, hiszen tényleg úgy tűnt, hogy csigalassúsággal haladunk a célunk felé, és mindig nagyon távoli a végső cél. (10.10) Ma ú gy tűnik, búcsút mondhatunk ennek a kijelentésnek. A csatlakozás történetének talán leghosszabb, talán legnehezebb hónapjának a végéhez közeledünk. Ebben a hónapban három olyan fontos esemény történt, amely önmagában is elodázhatta volna csatlakozásunkat v agy alááshatta volna reményeinket. Szerencsére nem így történt. Mindhárom esemény rendkívül pozitívan zárult. Október 9én megjelent az országjelentés, és ez ajánlotta az Uniónak a tíz tagjelölt ország felvételét, méghozzá az általunk kívánt határidők és m enetrend szerint. Október 19én az írek igent mondtak a nizzai szerződésre, ezzel megnyitották az utat a csatlakozás előtt. Október 24én és 25én az Unió kormányfői és államfői egyetértésre jutottak a végső pénzügyi csomag kereteit illetően, mert lehetővé vált a tárgyalások folytatása és idő szerinti lezárása. Úgy tűnik tehát, hogy december 12én, 13án pont kerül e többéves folyamat végére. Ez örömhír, de nem jelenti azt, hogy nekünk nincs itthon teendőnk. Az országjelentés pontosan rámutatott arra, hogy mely területeken, mely pontokon van szükség további teendőkre, és ezeket egyébként az Unió a felvételt megelőző hat hónapban még ellenőrizni is fogja. Tehát nemcsak azért kell megtennünk, mert ez a mi érdekünk, hanem azért is, mert erre oda fognak figyelni . Ezeket a feladatokat tehát tudjuk. Kiemelkedően fontos e feladatok között az alkotmánymódosítás és a népszavazás kérdése. Örömmel tapasztaljuk azt, hogy az ellenzék visszatért a tárgyalásokhoz, és az elsődleges tapasztalataink szerint van lehetőség a kom promisszumra. Ez örömhír, reméljük, hogy ez fog történni, ezt szorgalmazzuk. Mi magunk is készek vagyunk azokra a pontosításokra és módosításokra, amelyek a közös megállapodás érdekében születnek, de világossá kell tenni, hogy a feltételek csak az alkotmán yra vonatkozhatnak, és alkotmányon kívüli, illetve a csatlakozáshoz nem tartozó kérdések nem tartozhatnak e tárgyalások tárgykörébe. Hiszen amikor megállapodunk az alkotmány módosításáról, akkor az ellenzék nem a magyar kormánynak, nem a kormánypártoknak t esz szívességet, hanem a kötelességét teljesíti azokkal a választópolgárokkal szemben, akik azt várják el tőlük is, tőlünk is, hogy sikeresen vezényeljük le az ország csatlakozását, sikeresen és eredményesen csatlakozhasson Magyarország. Amikor a közös fel adatokról és a közös felelősségről beszélek, tisztelt képviselőtársaim, akkor egyúttal arról is beszélek, hogy a parlamenti pártoknak közös felelőssége a csatlakozás elősegítése nemcsak a parlamentben, hanem egyéb területeken is, a lakosság felvilágosításá ban, vagy akár külföldön, a külföldi közvélemény, a politikustársak támogatásának megnyerésében. És itt szeretném felhívni a figyelmet arra a felelősségre, amelyet minden egyes képviselő, ellenzéki képviselő is visel,
