Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
134 Nem vagyok híve annak, amit nagyon sokan mondanak, hogy árokásás, kettészakítása az országnak. Tisztelt Kép viselőtársaim! Ha egyoldalúan döntünk egy ilyen határozatban, ha csak az egyik oldal dönt egy ilyen határozatban, akkor fölmerül bennem az a kérdés, hogy nem szélesítjüke azt az árkot, nem osztjuke meg a társadalmat. Az a kérésem most is, hogy tessék vég iggondolni, lehetőleg minél szélesebb körben ezt a határozatot, a törvényt vagy akár kitüntetési javaslatot ebben a parlamentben meghozni. Ez vezeti előre az országot, nem az árokásás, nem a szétválasztás és nem a széthúzás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a z ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelettel kérem a kormány t, vonja vissza ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzék részéről.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó! DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A vitában először - a mostani felszólalásomban először - a bal- és a jobboldal Nagy Imréhez való viszonyáról szeretnék elmondani olyan gondolatokat, amiről itt szerintem még nem esett szó. Legelőször is vitatkoz nék nagyon erőteljesen azzal a feltételezéssel, hogy a jobboldalnak kényelmetlen lenne Nagy Imre azért, mert kommunistaként halt volna meg. Ez szerintem a jobboldal számára nem probléma; vagy ha probléma, nem lehet nagyobb probléma, mint amekkora problémán ak kell lennie a baloldal számára is. Mert ugyebár, ha most pártjaink - maradjunk csak a két legnagyobb pártnál , a Szocialista Párt és a FideszMagyar Polgári Párt társadalompolitikai filozófiáját tekintjük, akkor azt kell kimondanunk, hogy Nagy Imre tár sadalompolitikai filozófia szempontjából téveszmében halt meg, mert hiszen kommunista volt, és a piacgazdaság elvén állunk, azt gondoljuk, hogy a kommunizmus mint utópia meghiúsult. Ezt mondja a Szocialista Párt is, a piacgazdaság alapján áll, nyugateuróp ai szociáldemokrata politikát hirdet, durva szóval a kapitalizmust tartja a társadalom lehetséges állapotának és egyben a jövőjének is, és durván megfogalmazva ugyanezt tartja a jobboldal is. Tehát annak megítélésében, hogy Nagy Imre milyen nézetben halt m eg, véleménykülönbség köztünk nem lehet. Arról, hogy Nagy Imre kommunista volt, és hogy ezt hogyan ítélik meg ezen az oldalon, szabad legyen nekem személyes, de azt gondolom, nem egyedülálló véleményt mondani, mint egy polgári értelmiségi család tagjának v agy sarjának, ahogy ezt mondják, amely családban kitelepítés is volt, üldöztetés is volt, amely családnak ilyenolyan tagjait osztályidegennek, “egyéb” származásúnak - mi voltunk a legszerencsésebbek , megkülönböztető, diszkriminatív jelleggel “értelmiség i”nek aposztrofáltak az ötvenes években. Tudniillik én most a Nagy Imréhez való viszonyt illetően nem az ’56os forradalomról szeretnék beszélni. Arról nagyon sokat beszéltünk, hogyan értékeltük Nagy Imrét, és azt hiszem, azt sem lehet mondani, hogy Nagy Imre ’56os szerepét illetően olyan éles véleménykülönbségek lennének; valamennyien - ezt a legőszintébben mondom - mélyen meghajlunk az előtt, amit Nagy Imre az ’56os forradalom során tett. Még az első néhány napig - nem tudom, ez megingásnak nevezhetőe abban a történelmi helyzetben - nem találkozott a forradalommal, de utána igen, és valóban vértanúságával tett hitet az ország szabadsága és a nép mellett. De mi volt előbb?
