Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
122 váltak, nem engedtek, szervezkedtek; szervezkedések indultak meg. Nem akartunk belenyugodni abba, hogy mindennek vége. A forradalomnak nem volt vége. Most, szeptember 11e előtt, mikor láttam egy szörnyű képet, hogy a tűzoltók mentek fölfelé a lépcsőn, miközben százak meg százak mentek lefelé és menekültek, eszembe jutott, hogy ’56ban is így vol t ez, hogy százezrek menekültek kifelé, és tízezrek mentek befelé még a forradalomba november 4e után. Ne kisebbítsük az ő érdemeiket, ne kisebbítsük azt a hatalmas mozgalmat, amit a munkástanácsok jelentettek, és ami kevésbé van bent az emberek tudatában és Kosztolányi képviselő úr tudatában is. Sajnos leverték a forradalmat, iszonyatos túlerő volt, és a teljes reménytelenség kényszerítette arra a magyar népet, hogy ismét felvegye a rabigát; de ez nem a magyar nép hibája volt - ez az iszonyatos túlerő hat ása volt. Megpróbált ellenállni, ameddig bírt, ameddig tudott, ameddig volt valami remény. Amikor azonban a nagyhatalmak is közölték, hogy nincs remény, nincs mese, Jalta véglegesen döntött ebben a kérdésben, akkor mentek vissza a munkapadokhoz, és akkor a z írók petíciójával, amikor tiltakoztak az ENSZ (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) 5. bizottságának a jelentése ellen, akkor ért véget a forradalom és az ellenállás. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétpe rces felszólalásra megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Mécs Képviselőtársam! Te sem vagy történész, én sem vagyok, de végigéltük ezt az egész jó ötven évet. A forradalomnak a m agyar nép tudatában akkor volt vége, akkor volt záróra, amikor a kommunisták behívták a szovjeteket. Kádár János kikiáltotta magát az MSZMP forradalmi kormányának elnökévé, és szétlőtték Budapestet. Azzal lett vége - de ezt hagyjuk a történészekre! Egy a b aj, Imre: te egy olyan frakcióban ülsz, amelyik frakció szövetségese annak az MSZPnek, amely jogutódja annak a Kádár Jánosnak, aki behívta az oroszokat - ezt én nagyon szégyellem, helyetted is! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Parancsoljon, öné a szó! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kértem külön kétpercesre lehetőséget, de azért elöl járóban hadd mondjam el: én persze kétségkívül megértem Kosztolányi képviselőtársam ingerültségét amiatt, hogy a baloldalon is vannak fiatalok, és ez neki nagyon nem tetszik. Ő nyilván azt szeretné, ha az a Fidesz által sulykolt nézet terjedne el, hogy a b aloldalra csak a lassanként kihalófélben lévő őskövületek szavaznak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Nem ez a helyzet, tisztelt képviselő úr! Ezzel előbbutóbb, lassan meg kellene békélni! Ami pedig a tényeket illeti: a Magyar Szocialista Párt nem jo gutódja Kádár Jánosnak, az államtitkár úr pedig nem szocialista. Homa képviselő úr azt mondta, és ebben Balsai képviselőtársam is csatlakozott hozzá, hogy június 16a nem ünnep. Ebben egyetérthetünk; az országgyűlési határozattervezet szövege csak a címébe n beszél ünnepnapokról. Én a magam részéről úgy tartom, hogy október 6án is ünnepelni szoktunk - ez egy gyászünnep, képviselőtársaim. Október 6án sem azt ünnepeljük, hogy kivégezték az aradi vértanúkat, hanem megemlékezünk róluk, és gyászünnepet tartunk. Ettől függetlenül, megítélésem szerint, ahogy Mécs képviselőtársam már jelezte, ha az a kompromisszum záloga, hogy az országgyűlési határozattervezet címét átírjuk, és abban egy árnyaltabb megfogalmazás legyen,
