Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi bizottság előadója:
1151 míg a megelőző időszakban született 12 vagy 14 környezetvédelmi törvény, amelynek 35 végrehajtási utasítását kellett volna a következő kormánynak elfogadni, ezen végrehajtási utasításokból csak néhányat tudtak. Igaz, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumban miniszterek jöttek, költöztek, pakoltak, embe rek cserélődtek, jöttek és költöztek, és ez így zajlott négy év alatt; igazán érdemben abban a házban nem tudtak azok sem dolgozni, akik egyébként tettek volna a környezetvédelem érdekében. Az önkormányzati bizottság többségi szavazattal általá nos vitára az előterjesztést megtárgyalásra ajánlja. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Horváth Zsoltnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. ( 19.10) DR. HORVÁTH ZSOLT , az egészségügyi bizottság előadója : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ritka pillanat, ami nekem megadatott, még ha picit erre várniuk is kellett, ezért elnézésüket kérem. Egy olyan véleményt mondhatok el, ahol a többség és a kisebbség egyetértett. Talán önök joggal kérdezhetik, hogy az egészségügyi bizottság egyáltalán miért foglalkozik a hulladékgazdálkodás kérdéseivel, hiszen zömében orvosok vagyunk, illetve az egészségüggyel foglalkozó, dolgozó emberek, akik, valljuk be őszintén, szakmánk szerint meglehetősen messze állunk ettől a területtől. Ha én ezért pontatlanul és rosszul fogok fogalmazni, akkor kérem, ezt a szakértő hallgatóság nézze el nekem, de magában az egészségügyben dolgozók között, illetve az orvoslással, a gyógyítás tudományával foglalkozók között közhelyszerű az, amit most mondani fogok. Az ember abból a környezetből születik, abból a környezetből lesz, amelyik környezetben él. Az ember mindazt, ami benne van, a külvilágból veszi fel, és ami re már nincsen szüksége, azt a külvilágba adja le. Tudom én, hogy közhelyszerű, amit mondok, de ez az oka annak, hogy az egészségügyi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott. Szakszerűbben egy kicsit: azt szoktuk mondani, hogy vannak bizonyos betegségcsop ortok, amelyek előfordulási gyakorisága egyenes arányt mutat azzal, hogy milyen a környezetünk állapota. Nem kell ám különösebben nagy dolgokra gondolnunk. Ha valaki, a hölgyek különösen érzékenyek szoktak lenni rá, de talán akkor sem követek el hibát, ha azt mondom, az urak is, hogy mennyi hajunk nő vagy a hajunk milyen dús. Hogy a hajunk állapota milyen, azt alapvetően befolyásolja az, hogy mi az, amit eszünk, mi az, amit belélegzünk, és egyáltalán mik azok a tárgyak, amelyeket megérintünk, mik azok a tár gyak, amelyeket magunkra veszünk, milyenek azok az anyagok, amelyeket javító szándékkal, de magunkra kenünk, amiben megfürdünk, mi az a víz, amelyikben úszunk, amelyikben nyaralunk, mi az a közeg, amelyikben élünk. Éppen ezért az egészségügyi bizottság nag y örömmel fogadta azt, hogy, ahogyan ez a politika szabályai szerint lenni szokott, egy kormány, amikor leköszön, a benyújtott javaslatokat visszavonja, így történt ez ezzel a javaslattal is, és külön örültünk annak, hogy a kormányváltást követően kifejeze tten hamar került újra benyújtásra ez a javaslat. Hallottam az előttem szólókat. Mi úgy véltük, hogy érdemi és különösebben nagy változtatás a javaslatban nem történt - lehet, hogy kisebb korrekciók, helyreigazítások történtek, de mindenesetre a bizottság üdvözölte azt, hogy ez a javaslat ismét megjelent, és kifejezetten kéri mindazokat, akik ezzel foglalkoznak, akik ezeknek szakértői, szakemberei, hogy a hulladékgazdálkodás területén tegyenek meg mindent azért, hogy egy olyan környezetben élhessünk, ahol k evesebb olyan környezeti ágenssel kell találkoznia az itt élőknek, amely bennük különféle betegségeket, folyamatokat indíthat el.
