Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÁKOS TIBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1096 Összességében tehát azt lehet megfogalmazni, hogy az eva bevezetése jó célt szolgál, a bizottság ezt elfogadta, és többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm. (T aps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A foglalkoztatási bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményeket ismerteti Rákos Tibor képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó. DR. RÁKOS TIBOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló törvényjavaslatot, és a bizottság kisebbségi véleményét szeretn ém most önökkel ismertetni. Nos, ha áttekintjük az egyszerűsített vállalkozási adó történetét a választási ígéretektől kezdve napjainkig, azaz a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat megismeréséig, a következőket állapíthatjuk meg. Önök a kampányban azt állították, hogy 700 ezer egyéni vállalkozó, közkereseti társaság, betéti társaság és kft. számára teremtik meg a 15 százalékos átalányadózásra való áttérés lehetőségét. Majd kormányra kerülve 550 ezer kisvállalkozóról beszéltek, akik élhetnek e vonzó választással. A bizottság ülésén jelen lévő pénzügyminisztériumi főosztályvezetőtől arra a kérdésre, hogy hány vállalkozást érinthet kedvezőbben az áttérés lehetősége, azt a választ kaptuk, hogy százezer körül lehet, szakértői számítások szerint. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem ezt ígérték! Az egyik MSZP- képviselőtársuk szellemesen megjegyezte a bizottság ülésén, hogy a puding próbája az evés. Majd ki fog derülni, hogy mennyien élnek ezzel a lehetőséggel. Attól tartok, hogy nagyon sokan a vállalkozá sok közül, amelyek majd megismerve a törvény adta lehetőségeket, nagyon keserű szájízzel fogják az önök által elkészített pudingot megenni. Hiszen jelentős várakozás és illúzió kapcsolódik az új adónem választásához. A törvény indokolása fontos célként jel ölte meg, hogy a vállalkozások nyilvántartási kötelezettségei egyszerűsödjenek. A javaslat megismerése alapján több ellenzéki képviselőtársammal együtt kijelenthetjük, hogy ez a cél sem valósul meg maradéktalanul. A vállalkozások adminisztrációs kötelezett ségei nem fognak csökkenni. A könyvelői irodák megélhetése ezen változtatásokkal nem került veszélybe, hiszen a szabályozás rendkívül összetett. A korábbi nyilvántartások helyett e törvényben bevezetett úgynevezett "egyszerűbb", szigorú számadásokra é s bizonylatokra lesz szükség. Nem lesz könnyű eldönteni, hogy vajon kinek éri majd meg ezt az új adónemet választani. Valószínű, hogy már ehhez is szakértőre és könyvelőre lesz szükség, némi anyagi terhet okozva ezzel is a vállalkozásoknak. Így egy újabb i llúzióval lettünk szegényebbek a törvény elérendő céljait tekintve. Most nézzük meg, hogy melyek azok a vállalkozások, amelyek e bonyolult szabályoknak megfelelnek. Leginkább a szellemi munkát végző vállalkozásoknak és a kis anyagköltséggel dolgozó szolgál tatásoknak lehet vonzó választás az egyszerűsített vállalkozási adó. Véleményünk szerint sokan hiszik azt, hogy számukra is érdemes lesz ezt az új adónemet választani. Csalódni fognak. Hiszen azon vállalkozásoknak nem lesz ajánlott az új adó választása, am elyek tényleges beruházást terveznek, illetve azon kereskedőknek, akik kis haszonnal dolgoznak, és a beszerzéseik áfája gyakorlatilag lefedi az értékesítés áfáját. Meg kell gondolni a váltást azoknál a cégeknél is, ahol az alaptevékenység 12 százalékos áfa kulcsú, de a beszerzéseik nagy részét 25 százalékos forgalmi adó terheli. Összegezve: nagy várakozással tekintettünk az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló törvény gazdasági szereplőknek, a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezményeit tekintve , ám szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a szó és a tett elvált egymástól, azaz nem valósultak meg az ígéretekhez fűzött remények.
