Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1062 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan legyünk a jövőben versenyképesek? Úgy akarunk versenyezni, hogy alacsonyabb tudással szálljanak versenybe f iataljaink? Egyetlenegy módon lehet ezt a versenyt megnyerni: ha alacsonyabb béreket kínálunk. Azt gondolom, hogy ez az Országgyűlés egyetlen pártjának sem lehet a célja. Éppen ezért nagyon veszélyesnek és hátrányosnak tartom ezt az elgondolást is; csakúgy , mint azt, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter piaci alapokra kívánja helyezni a kollégiumépítést. Ennek következtében jelentősen nőnének a kollégiumi árak: 25100 ezer forint közötti összegre lehet becsülni a kollégiumi térítési díjakat. Az MSZP progra mjában az szerepelt, hogy: "10 ezer kollégiumi férőhelyet építünk." Nem arról volt szó, hogy piaci alapon 10 ezer kollégiumi férőhelyet építtetünk. Arról volt szó, hogy az állami költségvetésből 10 ezer kollégiumi férőhelyet építünk, amelyekhez hozzá lehet férni majd a hallgatóknak. Ezek a lépések mindmind az esélyegyenlőtlenségek irányába hatnak. Az elmúlt napokban sokat hallottunk az ingyenes tankönyv ígéretéről, amelyre Medgyessy Péter miniszterelnök szintén levélben személyes felelősséget vállalt. Anny it sikerült elérni, hogy egy családnak a miniszterelnök a személyes felelősségvállalása következtében kifizeti a tankönyvárakat, de a személyes felelősségvállalás, azt gondolom, mást jelentene. Kell szólni az informatikáról. Szavakban a minisztérium az inf ormatikai fejlesztés híve, de több mint négy hónapja nem kapta meg az internethozzáférést az a 17 ezer pedagógus, akiknek az előző kormány juttatta pályázati úton a számítógépeket azzal az ígérettel, hogy internethozzáférést is fognak kapni. Szintén elle ntmondás van a szavak és a tettek között - és eljön az igazság pillanata - a béremelések tekintetében. 50 százalékos keresetnövekedésről beszélnek, annyit hallhatnak a pedagógusok, ugyanakkor javasolom mindenkinek, nézze meg, pontosan mennyit talál a borít ékjában, a számláján; a keresetnövekedés mértéke adataink szerint nem éri el a 25 százalékot sem. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy érdemes lenne nagyobb összhangot teremteni a kitűzött célok és a megvalósított programok között, mert ebben az esetben ez szo lgálja Magyarország jövőbeni érdekét. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Következik Szalay Gábor képviselő úr, SZDSZ. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, el nök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új koalíciós kormánynak van egy víziója; egy olyan víziója, hogy Magyarország versenyképes, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődési pályán lévő gazdasággal csatlakozik - reményeink szerint mielőbb - az Európai Unióh oz, mégpedig oly módon, hogy az ezeket az eredményeket elért állampolgárok az elért eredményükből méltányosan és racionálisan részesülhetnek. Ez a vízió, azt gondolom, osztható nemcsak a kormánypárti politikusok és a kormánypárti választók soraiban, hanem minden racionálisan gondolkozó magyar választópolgár között. Ahhoz azonban, hogy ide elérjünk, nem kis utat kell megtennünk. Mert, tisztelt képviselőtársaim, noha a mai parlamenti vitanapnak ugyan az a címadó kérdése, hogy "Merre tart Magyarország?", azért anélkül, hogy az elődök teljesítményét rosszindulatú kritika tárgyává tennénk, tanácsos megvizsgálni nemcsak azt, hogy hová tart, hanem azt is, hogy honnan is indult, hol tartott abban a helyzetben, abban az időpontban Magyarország, amikor az új kormány h ivatalba lépett és átvette az ország irányítását. Ha ezt megnézzük, akkor nem a legszívderítőbb kép tárul elénk. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt két évben jelentős recesszió uralkodott a világgazdaságban, és mindez nem múlhat el hatás és nyom nélkül a mag yar gazdaságban sem. De természetesen nemcsak a világgazdasági recesszió, hanem bizonyos kormányzati ügyetlenségek is okozták azt, hogy bizony a 2002. évi kormányváltás
