Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1063 pillanatában az ország rosszabb, bizonyos szempontokból sokkal rosszabb helyzetben volt , mint a '98as kormányváltáskor, és különösképpen rosszabb volt a helyzet ahhoz képest, amit a '96. év negyedik negyedévétől a 2000. év első félévéig tartó, jelentős felívelésű gazdasági pályánk alapján remélhettünk, gondolhattunk. Mert hiszen aki 2002 má jusában átvette a kormányzati feladatokat és a kormányzati felelősséget, azzal találta magát szemben, hogy ebben az időpontban a gazdaság legáltalánosabb mérőszámául szolgáló GDP csak 2,9 százalék volt, szemben a négy évvel ezelőtti kormányváltás pillanatá ban megismert 5,8 százalékkal. Ez év május végén már tudtuk, hogy a folyó fizetési mérleg akkor 1,4 milliárdnyi euró hiányt mutatott, szemben az előző teljes évi 1,2 milliárdnyi euróval. 2002. május végén az államháztartás hiánya 500 milliárd forint volt, szemben az előző évi hasonló időszak 146 milliárd forintjával, és az ipari termelés mínuszban volt, szemben az előző évek, az előző jó pár év 101618 százalék közötti ipari termelési eredményével. De ezeknél a nem igazán kellemes makrogazdasági mutatóknál talán még zavaróbbak és még nagyobb gondot jelentenek bizonyos nagyon rossz gazdasági tendenciák. Ezek közül azt emelném ki, hogy a reálbérek tulajdonképpen a hazai össztermeléstől, a GDPtől, a gazdasági növekedéstől teljesen elszakítottan alakultak 2000 óta. 2000ben egy igazi megszorító csomagnak volt tanúja és szenvedő részese Magyarország, hiszen miközben volt egy 5,8 százalékos GDPnk, emellett összesen 1,2 százaléknyi reálbérnövekedést engedett meg az akkori kormányzat. Majd ezt követően 2001ben, vagy vegyük 2002 első negyedévét - mint a legaktuálisabb adatot a kormányváltás előtt , az összesen 2,9 százalékos GDP mellett már 12 százalék volt a reálbér növekedése. Mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy tarthatatlan helyzet; ilyen hektikusan, a ga zdasági teljesítményünktől ennyire függetlenítve és ennyire elszakítottan nem alakulhatnak egy normál, kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben lévő országban a reálbérek. De nemcsak a reálbéralakulás tendenciája volt hihetetlenül elfogadhatatlan és egészség telen a kormányváltás pillanatában - ami miatt egyébként a versenyképességünk a '95ös szintre zuhant vissza , hanem az is riasztó volt, hogy az összességében nagyon lecsökkent beruházások mögött lényegében már nem a vállalkozók és nem a magántőke állt, h anem az állam. Ez olyan, mint amikor Münchhausen báró annak idején a saját hajánál fogva próbálta magát kihúzni a bajból. Nagyonnagyon hátrányos volt a gazdasági tendenciáink közül a külföldi beruházások alakulása is. Ez év első negyedévében, ez év első ö t hónapjában összesen 120 millió eurónyi friss pénz, külföldi tőke érkezett az országba, amikor jól tudjuk, hogy jó kétmilliárd eurónyi friss pénzre évente ennek az országnak nagy szüksége van. Ehhez képest öt hónap alatt 120 millió érkezett. Ez azt jelent i, hogy van min változtatnunk; és kell is változtatnunk, mert egyébként, mielőtt bárki nagyon kétségbe esne, le kell szögeznünk, hogy a magyar gazdaság sikerre ítélt, mint ahogy azt a gazdasági és közlekedési miniszter úr többször, több helyen elmondta már . Sikerre ítélt, hiszen a gazdasági szerkezetváltás ebben az országban nagyrészt megtörtént, az exportszerkezetünk és a külpiaci orientáltságunk hasonló bármely európai uniós vagy nyugati országhoz. A technológiánk szerkezete szintén hasonló ehhez. (12.10) A vállalkozói önállóságunk, az, hogy a vállalkozóink hozzászoktak ahhoz, hogy a mi gazdaságunkban verseny kell hogy uralkodjon, és ez elfogadottá vált a körükben, ez szintén jelentős tényező. Az a kreatív gondolkodás, amelyre oly gyakran büszkék vagyunk, szintén azt jelenti, hogy nincs nagy baj, van egy adott helyzet, ez, mondjuk, tekinthető egy hullámvölgynek, és ebből kell kilábalnunk, reményeink szerint minél gyorsabban, minél hatékonyabban és minél előbb. Azt gondoljuk, hogy amikor ezt szeretnénk, ezt kívánjuk megtenni, akkor sok dolog lényeges, de két dolog az, ami nagyon lényeges, hogy a vállalkozókat olyan pozícióba hozzuk, hogy legyen lehetőségük, kedvük ismét beruházni ebbe az országba, és ismét aktívan részt vállalni a magyar gazdaság egészségessé tételében, és hogy jó közlekedési infrastruktúra alakuljon ki ebben az országban. Ahhoz, hogy a vállalkozók, a beruházók jó helyzetbe kerülhessenek, segítenünk kell jó
