Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár:
1055 Köszönöm, elnök úr, a szót. Tudom, hogy az MDFfrakciónak nagyon kevés az ideje, és ezt kellőképpen szeretném kihasználni. Elhangzott a miniszter úr és az államtitkár úr részéről is, hogy merre tart az ország. Talán nem általánosságokat kellett volna megfogalmazni, államtitkár úr, hanem valóban azt, hogy öttíz éves távlatban ennek az országnak merre kell tartania. Szeretném hasonlóképpen Csillag miniszter úrnak is mondani, hiszen az expozéjában tulajdonképpen az ellenzéki oldalt próbálta meg kellőképpen kioktatni: számomra rettentő fontos lett volna, ha Magyarország adott ese tben a szolgáltatóiparát nem privatizálja tovább, sőt mi több, az eddig privatizált szolgáltatói szektort megpróbálja valami útonmódon visszaszerezni, hiszen ez nagymértékben befolyásolja Magyarország gazdasági életét, sőt mi több, az állampolgárokra is n agyon kemény hatással van. Nagyon fontos lett volna az is, hogy a kis- és középvállalkozások támogatási rendszere hogy fog alakulni. Nagyon fontos lett volna, és bízom benne, hogy Baráth Etele képviselőtársam a hozzászólásában majd a régiók kérdéséről fog beszélni, hiszen ezek a legfontosabb kérdések az uniós csatlakozással kapcsolatban, tulajdonképpen az ország jövőjével kapcsolatban ezek a legfontosabb kérdések. Elvárható lett volna, hogy öttíz éves távlatban valóban megfogalmazódjon, hogy ez az ország v agy egyáltalán a mai kormány mit képzel annak érdekében, hogy a magyar társadalom az uniós csatlakozással kapcsolatban mire várhat, mire számíthat; és abból esetleg milyen eredményességgel tud olyan lépéseket végrehajtani, amelyek kapcsán a magyar társadal om nem vesztesként kerül be az Európai Unióba, hanem adott esetben egyfajta nyertesként is be tud kerülni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban előre jelentkezett felszólalások sorát, most már valóban Hiller István államtitkár úré a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őrültség semmit nem tenni, ha mindent nem tehetünk is - évszázadokon keresztül ez a XVII. században megfogalmazott alapállás volt országunk számára az iránymutató, és most talán joggal gondolható, hogy lehetőség van arra, hogy ez megváltozzék. (11.30) Magyarország történelmi keresztúthoz érkezett, s olyan döntés előtt állunk, amely többgenerációnyi időre határozza meg a kereteket, a lehetőségeket és az érvényesülési pályákat. Az Európai Unió olyan politikai, gazdasági rendszer, amely kulturális, mentalitásbeli alapokon nyugszik. A mi országunk és a magyar nemzet több mint egy évezrede szerves része ennek a kulturális, gondolkodásmódbeli közösségnek, d e viszonylag ritkán adatott meg az elmúlt egy évezred során, hogy a politikai, gondolkodásmódbeli szervezetnek is részese, alakítója legyen. Most ez az esély adódik, ez a kapu nyílik meg. Ebben a folyamatban az oktatás ügye kiemelt szerepet játszik, priori tás, és abban a megfogalmazásban, hogy merre tart Magyarország, nem is írható le pontosan, ennél ugyanis aktívabb a feladata. Az a kérdés, hogy merre viszi Magyarországot, mert pillanatnyi kétség ne legyen: az oktatás, a képzés a jövő. Tisztelt Ház! Én a m ai naphoz és a mai témához méltánytalannak tartom, hogy aktuálpolitikai, napi pártpolitikai csaták folyjanak; szereptévesztésnek tartom, és túlságosan is átlátszónak ítélem. Arról viszont fontos beszélni, hogy a mi országunkban az európai országokkal össze hasonlítva a leginkább meghatározottabb, a leginkább determinált egy gyermek, egy diák sorsa. Minél szegényebb egy gyermek, minél szegényebb, rendezetlenebb körülmények között született, annál kevesebb az esélye, hogy tehetségét és szorgalmát érvényesíthes se, hogy saját életében sikeres legyen. Ezért a világos cél és az általunk követett gyakorlat az esélyteremtés politikája, az esélyteremtés gyakorlata.
