Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1042 csökkent a bűncselekmények száma: az ismertté vált bűncselekmények száma 600 ezerről 450 ezerre , az elkövetők száma 140 ezerről 120 ezerre, a visszaesők száma pedig 20 ezerről 15 ezerre csökkent. Sajnos, mint látjuk - de főleg a statisztikai adatok mutatják , a tények makacs dolgok. Ezek a jelentősnek mondható, közel 25 százalékos javulást biztosít ó adatok, úgy érezzük, mára veszélyben vannak. A félelem nem alaptalan. Az elmúlt négy hónapban csak azokat az elhangzott nyilatkozatokat tettem egymás mellé, amelyeket Bárándy Péter igazságügyminiszter úr elmondott. Ha ezeket a nyilatkozatokat és a mai n apig az Országgyűlés elé még mindig be nem nyújtott büntető törvénykönyvet vesszük figyelembe, amelyről már nagyon sokat hallottunk - nagyon sokat hallottunk róla abban a fázisában, amikor még csak műhelymunkában volt, még többet hallottunk róla akkor, még mielőtt egyeztetésre került volna , és nem tudom, hogy a kormány milyen álláspontot képviselt ezzel a büntetőpolitikával kapcsolatban, amit a miniszter úr rendszeresen hangoztat és megfogalmaz, de egy olyan átfogó módosítás képe körvonalazódott ki a nyil atkozatokból, amelyet mi a polgári oldalon egészen biztos, hogy nem jó szívvel tudunk fogadni és támogatni. Még egyszer mondom, nem láttuk a tervezetet, annál többet hallunk róla rádióban, televízióban, konferenciákon, újságokban. Meg tudom érteni a minisz ter urat, amikor egyfajta liberális büntetőpolitikáról beszél, hiszen a miniszter úr egy elismert, tiszteletreméltóan magas színvonalon évtizedek óta olyan büntetővédői múlttal rendelkezik, amely más szemszögből és más szemüveggel láttatja vele a mai bünte tőpolitikát, és azt a helyzetet, amelyik nemcsak bűnözők védelmét jelenti, hanem az ártatlanok védelmét is kellene hogy jelentse. A büntető törvénykönyv tervezett szétverése, restaurálása arra az időszakra, ami '94 és '98 között bebizonyította a működéskép telenségét, számomra elfogadhatatlan. Nyugodtan ki is merem mondani, hogy ez egyáltalán nem a tisztességes embereknek a védelmét, ez az elképzelés nem a sértetteknek és nem az áldozatoknak a védelmét jelenti; ez egy egészen másféle szemüveg, amin keresztül láttatja velünk hazánkat. Medgyessy Péter miniszterelnök úr a választási kampányban az ország ügyvédjeként aposztrofálta a leendő igazságügyminisztert, Bárándy Pétert. Ehhez képest a tervezett büntetőjogi módosításokról kiszivárogtatott hírek és a sajtób an megjelent hírek elgondolkodtatják az embert. Kinek a jogai erősödnek, ha önök elfogadják majd a büntető törvénykönyvnek ezt a módosítását? Kiknek kell enyhébb szankciókkal, enyhébb fenyegetettséggel szembenézniük? Kik isszák meg majd ennek az enyhítésne k a levét? Kinek az ügyvédje a miniszter úr? A bűnelkövetőknek? A gyanúsítottaknak? Az elítélteknek? Az ügyvédeknek? Talán ez mégsem járja. A büntetőjog lágyítása, azaz, hogy ismét a lovak közé dobják a gyeplőt, az lesz, és azt fogja eredményezni, hogy az áldozatok és a bűnelkövetők jogai ismét egy szintre kerülnek. Jobb esetben egy szintre kerülnek, ha még derűlátó vagyok. A miniszter úr szavait idézem, aki azt mondta, hogy nagyon primitív módszernek tartja a büntetőjognak a szigorítását; álláspontja szeri nt nem szigort, hanem a felderítést kell fokozni. Itt eszembe jutott egy 1994es vita az Egyesült Államokban. Ekkor folyt az a komoly vita az amerikai elnök, Bill Clinton javaslatáról, ami úgy szólt, hogy a visszaeső bűnözők, akik szándékos bűncselekményt követnek el, a harmadik eset után életfogytig tartó börtönbüntetést kapjanak. Azokban az államokban, amelyekben bevezették ezt a rendszert, érdekes módon vissza is esett a bűnözés. Emlékeznek arra, hogy New York államban úgy sikerült évtizedes próbálkozáso k után látványosan javítani a közbiztonságon, hogy a legkisebb vétségekért már kemény büntetési tételeket szabtak ki a bíróságok. Onnan indult el a nulla tolerancia elve. Lehet, hogy primitív ez a módszer, miniszter úr, de rendkívül hatékony, és csak remél ni merem azt, hogy hazánkban néhány nagykövet és nagykövet asszony nem vette magára ezt az üzenetet. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is hallottuk az elmúlt időszakban többször, hogy a büntetőjog ultima ratio, azaz végső eszköz. Ennek a közhelyes ismételgeté se mára már úgy tűnik, mintha a
