Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1043 büntetőjog nem alkalmazása felfogásának a megerősítését célozná. Ez azonban sem a közvélemény, sem pedig a szakma előtt nem indokolható. Még egy, mostanában közkeletű idézetet hadd mondjak: "Az elhibázott kemény kéz politiká ja megtöltötte a börtönöket." - mondja a miniszter úr. Súlyos tévedés! A háromezer fős fogvatartotti létszámemelkedés éppen a Hornkormány idején csúcsokat döntögető bűnözési hullám eredménye, és áthúzódó hatása. Az 1998as 600 ezres bűncselekményszámhoz t artozó 140 ezres elkövetői kör ügyében a jogerős ítéletek már a polgári kormány idején születtek meg, az elkövetők pedig ekkor kezdték meg büntetésük letöltését. Még kevésbé értek egyet azzal, és határozottan elutasítom azt a törekvést, mely gyermekeink el őtt a kábítószerfogyasztás mai megítélését a próba szerencse logikájával próbálja felváltani. Ha a fogyasztó és a terjesztő alanyi jogon elkerülheti a büntetést, akkor megtűrt lesz bármely - ismétlem, bármely - kábítószer csekély mennyisége. A kérdés az, hogy miért és kinek áll érdekében ezt a folyamatot újra elindítani. Felelősen és meggyőződéssel vallom, hogy nem a kábítószer tűréséhez kell gyermekeinket hozzászoktatni, hanem a kábítószer elutasítására kell őket nevelni. Ebben az állam és a családok fele lőssége közös. Az állam azonban most, úgy tűnik, visszavonulót fújt. Ha azonban a családok elutasítják a kábítószert - márpedig elutasítják, márpedig egy nemzet jövőjét nem szolgálja a kábítószerfogyasztás , akkor az állam sem tűrheti meg a kábítószert. A számadatok csak erősítik a kormány felelőtlenségét ebben a kérdésben. Mivel már az idén a vám- és pénzügyőrség által felderített kábítószer mennyisége meghaladja az egy tonnát, és jól tudjuk, hogy a felderített mennyiség még csak a jéghegy csúcsa, van mi t féltenünk, és semmi okunk nincs arra ma, hogy enyhítsünk azon a szabályozáson, amit az elmúlt négy évben sikerült nemcsak a szakmával, hanem a magyar társadalommal is megértetni, elfogadtatni, mi több, ebben a támogatásukat is élveztük. (10.30) Nagyjából egy évvel ezelőtt éppen a miniszter úr volt az, akinek égett az arca, mert úgy vélte, hogy a politika rátelepedett az igazságszolgáltatásra. Átpolitizáltsággal és a szakmaiság hiányával vádolta meg a polgári kormányt. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képe st a tárca két olyan előterjesztést tett az Országgyűlés asztalára, amely hemzseg az átpolitizáltságtól és a szakmaiság hiányától. Gondoljunk csak arra a titkosszolgálati múltra vonatkozó törvénytervezetre, amelyről az a bizottság, amelyet miniszterelnök ú r kért föl, állapította meg, hogy alkotmányellenes, jogszabályellenes és szinte javíthatatlan törvénytervezet. Ehhez képest most a büntetőtörvény tervezett módosítása számomra ismételten csak azt bizonyítja, hogy a szakmaiság és az átpolitizáltság sokkal n yomatékosabban van benne jelen, mint a józan ész és az elmúlt évek tapasztalatának szükségszerűsége. Úgy látom ebből az előterjesztésből, hogy a szabad demokraták liberalizmusa és a szocialisták részéről egyfajta tehetetlenség és ötlettelensé g van mindazokban a nyilatkozatokban, amelyek különösen a kábítószer környékén, de az egész büntetőpolitikát érintően körvonalazódnak. Határozott véleményem, hogy sem a liberalizmusnak, sem pedig az ötlettelenségnek nincs helye a büntetőjogban, nincs helye egy állam büntetőpolitikájában. Ez a hangzatos politikai nyilatkozatok szintjén maradva talán elégséges lehet a bűnözés kontroll alatt tartásához, ahhoz azonban, hogy konfrontálódjunk a bűnözéssel, semmiképpen. De akkor hol van a szakmaiság, tisztelt képv iselőtársaim? Arról lehet, hogy Horn Gyula volt miniszterelnök urat kellene megkérdezni, mert ő tudja, hogy ezek a lépések az elmúlt ciklusban hova vezettek. Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott egy olyan nyilatkozat is az elmúlt időszakban, hogy a büntet ésvégrehajtásban lehetőséget kellene biztosítani a magánbörtönök építésére. Meggyőződésem, hogy a börtön nem bevásárlóközpont és nem szálloda. Ebből adódóan hasznot nem termel, és ha hasznot nem tud termelni, akkor azok a magánbefektetők, akiknek érdekébe n áll a büntetésvégrehajtásba pénzt befektetni, csak azért teszik, mert a remélt nyereséget az államtól
