Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1041 Nagyon fontos volt az az alapozás, amit 12 évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum ezekben a történelmi távlatokat megalap ozó döntéseiben meghatározott. Ezek közül négyet szeretnék kiemelni: a parlamentáris demokrácia, amelynek alapjait elég szilárdan alapozta meg a Magyar Demokrata Fórum; a szabad haza, amelyben nagyon aktív segítséget nyújtottunk ahhoz, hogy ma Magyarország on igazán szabad hazában élhetünk, a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen 1991 óta nincs orosz katona hazánkban; aztán az európai felzárkózásnak három fontos szelete kötődik a Magyar Demokrata Fórum négyéves kormányzásához, úgy is, mint az Európa tan ácsi tagság, úgy is, mint a NATOtagság és az európai uniós csatlakozás minden fontos feltételének megteremtése. Ez az alapozás olyan komoly munkát jelentett, amely nemcsak a XXI. század Magyarországának alapjait, de a harmadik évezred hazájának alapjait i s megteremtette. Így nem hagyjuk és nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól e téren tett történelmi lépéseit, és személy szerint Antall Józsefnek ebben kifejtett munkáját. Én hiszem azt, hogy "vissza nem foly az időnek árja", é s karnyújtásnyira vagyunk az Európai Uniótól. Németh László A tanú című könyvében azt mondja, hogy a jelen nem kor, inkább válaszút. Ezen a válaszúton állunk most, és ezen a válaszúton a Magyar Demokrata Fórum nevében biztosíthatom képviselőtársaimat és mi nden magyart, hogy egyetlen történelmi realitása van annak, hogy a magyar nemzet, az elszakított nemzetrész és az anyaország rövidebbhosszabb távon újra egymásra találjon, és ez az európai uniós tagságunk. És ebben az anyaországnak tudni kell elöl járnia, és el kell érnünk azokat a feltételeket, amely hazánk állampolgárainak is biztosítja azt, hogy minél előnyösebb feltétellel tudjunk csatlakozni az Európai Unióhoz. Tizenkét éve rendületlenül dolgozunk azon, hogy ez a második honfoglalás úgy menjen végbe, hogy nyertese legyen honfitársaink nagynagy többsége. Azonban nemcsak történelmi távlatokról szól a "Merre tart Magyarország?" című vitánk, hanem ebben a mindennapi gondjaink és problémáink megfogalmazásának is helye van. Ebben a kérdésben, ami a büntetőp olitikát érinti, szeretnék néhány gondolatot elmondani. Az elmúlt időszakban, a kormányváltás óta nem sok nyilatkozatot és vitát vállaltam ebben a kérdésben, mert meggyőződésem, hogy megfelelő időt kellett a kormánynak biztosítani, megfelelő időt arra, hog y meg tudja mutatni, el tudja fogadtatni legalább az alapjait annak, hogy milyen büntetőpolitikát kíván megvalósítani hazánkban. (10.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Azon lehet vitatkoznunk, hogy a kormány ötven- vagy száznapos programjának ígéretei milyen a rányban valósultak meg. Egyről azonban mára már nem vitatkozhatunk: a liberális büntetőjogalkotás, úgy tűnik, nem maradt puszta választási ígéret. A liberális büntetőjogalkotás visszatérése a választási kampányban elhangzott nyilatkozatok alapján még csa k pusztán reális veszély volt, ma azonban azt mondhatjuk, hogy ez nemsokára valósággá válik. Hogy mit is jelent, de főleg hová vezet ez a liberális büntetőjog, talán erről Horn Gyula volt miniszterelnök úr többet tudna beszélni, aki az akkori SZDSZMSZPko rmányzat ciklusának vége felé úgy nyilatkozott, saját kormányát minősítve, hogy: "Ami itt van, az nem közbiztonság." És aztán ezzel ez a kérdés el is volt intézve. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötlettelenség és a tehetetlenség 1998ra oda vezetett, hogy a bűnözés mértéke minden addigi elképzelhető szintet megdöntött; 600 ezer fölé került az ismertté vált bűncselekmények száma. A rendteremtés és a bűnözés visszaszorítása a polgári kormányra maradt. Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a polgári kormány konfrontá lódjon a bűnözéssel. Ennek során szigorította a büntetőjogot, javult a felderítés hatékonysága, javult a közbiztonság; különbséget tettünk a bűnözők és az áldozatok között, egyértelműen az áldozatok mellé álltunk, és a jogot tisztelő, tisztességes emberek mellé, lényegesen javítottuk az igazságszolgáltatásban azokat a feltételeket, amelyek az előző eredményeket lehetővé tették. Ez végül oda vezetett, hogy valóban
