Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
1034 Májusban kijelölte a kormányprogram a közútfejlesztés programját, mert tarthatatlannak ítéli, hogy az Orbánkormánytól azt örököltük, hogy az európai átlagnál háromszor alacsonyabb az elérhetőség jó pár helyszínre az úthálózat fejletlensége miatt. Azt örököltük, hogy az egy főre jutó aszfaltfelhasználás, ami egyszerre mutatja az építés és a karbantartás lehetőségeit, az európai átlag harmadára csökkent. Ezért mi most befejezzük azokat a megkezdett építkezéseket, amelyeket az előző kormányok kezdtek, és folytatjuk úgy, hogy határtól határig elérhessünk gyorsforgalmi úton vagy autópályán, hogy a tranzitors zág ne csak szóban legyen meg, hanem a valóságban is. Az, ami valószínűleg a magyar csoda lesz, hogy először a mai Magyarországon, 12 évvel a rendszerváltás után közbeszerzéssel fognak megépülni ezek a gyorsforgalmi utak. A mostani kormány gyakran neveztet ik a hálózatok kormányának. (Dr. Áder János: Teljes joggal!) Minthogy ez egy nagyon jó kifejezés, a modern társadalmat szokták úgy hívni - ha valaki angolul is tud , hogy network society, hiszen valamennyien különböző hálózatokhoz tudunk hozzáférni (Rogán Antal: Az egy másik network! - Derültség.) , és ezeket a hálózatokat szeretnénk, ha használni lehetne valamennyiünk számára. Az úthálózatot (Dr. Áder János: A KGBt esetleg!) , az információs hálózatot, a különböző hálózatokat, a tudás hálózatát - még az ön ök tudásához is szeretnénk hozzáférni (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , persze néha ez nehéz (Kuncze Gábor: Nem lesz túl sok munka vele! - Derültség.) , és azt szeretnénk, hogy ha ebből az időnként röhincsélve megismételt jelzőből egy olyan jelzős szerkezet lenne, hogy a magyarok hálózatához mindenkinek érdemes lesz hozzáférni. Ezért kezdtünk bele egy új beruházási ösztönzési stratégiába, amelynek az "okos Magyarország" jelzőt adtuk. Hogy az okos magyarok hálózatához, amibe önöket is beleért jük (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , szeretnénk, ha valamennyien hozzáférnének, hogy ne egy kis szűk piacban gondolkodjunk, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek, a határainkon túl, az egyúttal jelentsen egy piacot, jelentsen egy felemelkedé si lehetőséget, hogy azt mondhassuk, hogy megkülönböztetésmentesen szabad utat tudtunk nyitni vállalkozóknak, beruházóknak és mindenkinek, aki Magyarországhoz hozzá szeretne férni, és minden magyarnak, aki a világhoz szeretne hozzáférni. A stratégiák, amel yekben gondolkodunk, azt jelentik, hogy mi, magyarok nem olcsójánosok szeretnénk lenni, hanem megbecsült európai polgárok. Ehhez vonzóbb keretfeltételeket akarunk kínálni, hogy az infrastruktúra végre ne csak a szóban, hanem a valóságban álljon rendelkezés ünkre, hogy képzettebb lehessen a munkaerő, és hogy a régió legfejlettebb és legvonzóbb célpontja lehessünk a befektetőknek, azoknak, akik jó életet szeretnének élni, és minden magyar ugyanabban a mai statisztika által jellemezhető gondolkodásmódban éljen, ami megkülönböztet bennünket a 26 átalakuló országtól. Ez az egyetlen ország, ahonnét kivándorolni a népességnek csak kevesebb mint 0,1 százaléka szeretne. Tehát minden nehézségünkről beszélhetünk, de egyet látunk, hogy a magyarok itt szeretnének élni. Ok os Magyarországot teremtünk, és ennek keretében a Széchenyitervet eurokonformmá tesszük. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy amikor önök a Széchenyitervet megkezdték, arra gondoltak, hogy tehertétel a csatlakozás; mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez egy felemelk edési lehetőség, és azért gondoljuk úgy, hogy ez átalakítható egy átlátható, mindenki számára hozzáférhető rendszerré, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország okos Magyarországként felemelkedik. Kormányunk gazdaságpolitikájának centrumában az áll, hogy az ál lam nem tudja jobban az okos polgárainál, hogy mitől megy a gazdaság, bármennyire is kényelmes lenne ez a téveszme. Mi azt hisszük, hogy csak a verseny által lesz olcsóbb az autópálya annál, mint ha a haverjaink építenék; hisszük, ha az európai forrásokat is be tudjuk vonni az európai piaci és állami támogatási szabályok figyelembevételével, gyorsabb fejlődést érhetünk el, és akkor még a Széchenyiterv is nem a képernyőn jelenik meg, hanem a felemelkedés mutatóiban, és sikeres és hozzáférhető lesz. Mi ugyan is nem hülyének tekintjük a vállalkozókat, mi hiszünk az emberek eszességében, és hiszünk a
