Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KATONA BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1035 penge Magyarországban. (Dr. Mátrai Márta: Szégyen!) Úgy gondoljuk, hogy hazánk polgárainak vág az esze, és nem azért választottak maguknak új kormányt (Az elnök a c sengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy átvágja vagy megvágja őket. Köszönöm szépen. (Dr. Áder János: Pedig ezt csináljátok! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 2020 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Képviselő úr, öné a szó. DR. KATONA BÉLA , a z MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nagyon jó, hogy sorra kerül ez a vitanap, hiszen nagyon fontos, hogy tisztázzuk, ki, mit gondol az ország jövőjéről, mi az, amit közösen gondolunk, mi az, amit mi, parlamenti pá rtok, parlamenti képviselők a következő időszakban együtt valósíthatunk meg. Merre tart Magyarország? Európába. Természetesen nem földrajzi értelemben gondolom, hiszen eddig is Európa közepén voltunk. Nem is katonailag, hiszen évek óta megbecsült tagjai va gyunk a NATOnak, és nem is az uniós tárgyalások gazdasági és jogharmonizációs fejezeteiről beszélnék most, hiszen ezekről részben Kovács külügyminiszter úr már beszélt, és remélhetőleg több év munkája után hamarosan le is zárulnak. De legalább ennyire fon tos, hogy csatlakozzunk a politikai kultúra, a nyugalom és a tisztesség Európájához. Ahhoz az Európához, ahol a politikusok a parlamentben vitatják meg az ország ügyeit; ahhoz az Európához, ahol a választások után a vesztes pártok nem utcai tüntetéseket re ndeznek, hanem gratulálnak a győztesnek; ahhoz az Európához, ahol a politika nem gerjeszt gyűlöletet, nem ugraszt össze szomszédokat, barátokat, rokonokat; ahhoz az Európához, ahol az ügyészség nem a politikai küzdelem része, hanem az igazságszolgáltatásé; ahol az országokat nem kettészakítani, hanem egyesíteni szokták, és ahol évszázadokon keresztül gyűlölködő nemzetek végre megbékélve élnek egymás mellett. És ahhoz az Európához, ahol nem azért lesz valaki az adóhivatal elnöke, mert a miniszterelnök barátj a, az állami megrendeléseket nem ismerősök, hanem azok kapják, akik a közbeszerzési pályázaton a legjobb ajánlatot tették, és Kaya Ibrahim útlevelével nem lehet büntetlenül százmilliókat sikkasztani. Ezek a kérdések nem szerepelnek a csatlakozási tárgyalás ok egyik fejezetében sem, de az ország szempontjából kulcsfontosságúak. Merre tart Magyarország? Európába. Európába, de nem üres kézzel, nem kéregető koldusként; tisztességes hozományunk van, amit viszünk magunkkal. Visszük a büszkén vállalt 1100 éves tört énelmünket, visszük Európáért vívott harcaink emlékét, visszük a déli harangszót, visszük féltve őrzött nemzeti hagyományainkat, Európa- és világbajnok sportolóinkat, a 149 olimpiai aranyérmet; Bartók és Kodály szellemét, Petőfi és József Attila sorait, Ma dách gondolatait, Csontváry vízióit a világról. (9.50) Küldtünk már előleget: Bláthy, Zipernowsky, Puskás Tivadar, Neumann vagy Teller munkája az egész világ számára értéket jelent. És visszük a jelent, a sok millió kreatív, vállalkozó szellemű, szorgalmas magyar ember teljesítményét. Nem cserélni megyünk, nem adunk el semmit, ami a miénk, csak betesszük a közösbe, hogy mások is használhassák, mi pedig a többiek értékéből fogunk gazdagodni. Merre tart Magyarország? Európába. Európába megyünk, de együtt, mon dta a rendszerváltás idején az általam nagyra becsült MDFes politikusköltő, Csengey Dénes - igaza volt. Csak együtt
