Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
1033 közhelyszámba megy, hogy a magyar lakosság egészségi állapota tragikusan rossz, és az ország mutatói az EU átlagától a népegészségügy területén térnek el a legjobban. Jól tudjuk, hogy mind a h alálozási mutatók, mind a felértékelődő életminőség nemcsak az egészségi állapot által meghatározottak, hanem komoly szerepe van az életmódnak, a környezeti káros hatásoknak és mindenekelőtt a szociális helyzetnek, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség érvényesülésének. Az egészség érték, hangoztatjuk folyamatosan. Ahhoz azonban, hogy ez valóban mindenki számára tudatosuljon, nem elég a kormányzati elszántság, az kell, hogy a társadalmi környezet, a szociális, kulturális helyzet valóban élhetővé, emberiv é tegye az egészségügy által sikeresen meghosszabbított életet. A céltalan hajóst persze nem segíti a jó szél sem, ezért az egészségügyi rendszer átalakítása sem lehet eredményes megfelelő jövőkép felvázolása nélkül. Ezt kidolgoztuk, és ennek segítségével világos választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy merre akar tartani és merre tart a magyar egészségügy. Olyan egészségügyi rendszert akarunk, amelyben a közgondolkodás, az életmód pozitív változása, a szociális feszültségek oldása, a környezeti káros anya gok terhelésének a csökkenése miatt fokozatosan és mérhetően javul a lakosság egészségi állapota. A későbbiekben is a közfinanszírozás dominanciájának a megtartása a cél. Az ellátórendszer területi egyenlőtlenségeinek kiegyenlítésével mindenki számára bizt osítani kívánjuk a társadalmi méretekben garantálható tömegű és jó minőségű ellátásokhoz való hozzájutást. Ezért készítjük el a kormányprogram mellé az egészség évtizedének a programját is, melyet rövidesen nyilvános vitára bocsátunk. Tudjuk, hogy egy ilye n összetettségű nagy rendszer csak nehezen mozdítható meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy mást igényel az egészségi állapot javítása, és másra van szükség a szolgáltatások és a finanszírozás átalakításához. Tudjuk, hogy kormányzati elszántság, hosszú távú g ondolkodás és konszenzus, valamint szemléletváltás szükséges ehhez. Az utóbbi kettőre hívnám fel, tisztelt Ház, végezetül a figyelmet, hiszen a kormányzat elszánt és ennek már jelét adtuk. Nélkülözhetetlen, hogy megfelelő forrásokkal rendelkezzünk, de ezt biztosítani tudjuk folyamatosan. A szemléletváltás és a hosszú távú gondolkodás, valamint a konszenzus építése azonban közös ügyünk. Nemcsak vitáznunk kell tehát a jövőről, hanem bizony meg is kell tudnunk majd állapodni a helyes irányról, a tennivalókról és a változtatások alapelveiről. Ennek elérése érdekében, tisztelt képviselőtársaim, egymás felé is tennünk kell gesztusokat és közelítő lépéseket, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik ez sokak számára ebben a Házban. Fel kell használnunk erre a mai vi tanap nyújtotta lehetőségeket is. Ebben bizakodva köszönöm meg valamennyiük figyelmét, és egy ilyen szellemű vitára hívom fel a tisztelt Házat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csillag Istvá n gazdasági és közlekedési miniszter úrnak. Tájékoztatom miniszter urat, hogy körülbelül hat és fél perc áll rendelkezésére. Öné a szó. DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Merre tart Magyaror szág? - tette fel nagyra becsült ellenzékünk a kérdést, mintha letértünk volna valamilyen helyes útról, pedig éppenhogy a kiszámítható és az átlátható kormányzáshoz, az Európába vezető úthoz tértünk vissza. A választók úgy döntöttek, nemcsak beszélni kell arról és harcolni kell azért, hogy kövezzük le ezt az utat, hanem autópályákat és gyorsforgalmi utakat kell építenünk. A jelenlegi kormány szabad utat akar nyitni hazánkban a vállalkozásoknak, a befektetőknek és az európai segélyeknek is, hogy végre vidéke n is elindulhasson a valódi változás. A kormány ugyanis - József Attila szavaival élve - nem a szívén viseli, hanem a vállán hordja a vidék gondjait. (9.40)
