Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
1032 számunkra a jelenben rejlő lehetőség, a jövő számunkra nem eljön, bármilyen költői is ez a kép, hanem sok tényező eredőjeként alakul ki, és alakítói között mi is ott vagyunk. Nem homokra épített várat ál modunk, hanem arra törekszünk, hogy a valóságot reálisan feltérképezve sokunk eltérő szándékát a közös célok elérése érdekében rugalmasan összehangolni képesek legyünk, olyan célok érdekében, amelyek nélkül nem élhetünk, és amelyek eléréséhez a legtöbbször nem toronyiránt vezet az út, hanem a partnerekkel közösen kialakított okos kompromisszumok és elveink feladása nélkül gyakorolt alkalmazkodás ösvényein. És ha valamikor, hát most biztosan alkalmazkodnunk kell, történelmi szerencsénkre jó irányba, az Európ ai Unió követelményeihez igazítva terveinket. De a jó alkalmazkodás is nehéz, és azoknak a legnehezebb, akikről a jóléti politikák szólnak. Ezért jóléti politikánk történelmileg aktuális célja a társadalmi kirekesztődés, a leszakadás folyamatának a visszaf ordítása kell legyen. Ezért szólunk mi jóléti fordulatról, hiszen olyan hátterét akarjuk megteremteni az Európai Unióhoz való alkalmazkodásnak, amelyben a vesztesek is túlélnek, sőt legalább a gyerekeik esélyei javulhatnak. E cél eléréséhez nincsenek kész receptjeink. Lehet vitatni, lebecsülve leszólni az eddigi lépéseket, kritizálni a tervezett döntéseket, az azonban vitathatatlan, hogy sajátos magyar választ kell találnunk arra a fogas kérdésre, hogy a XXI. század első évtizedében az elmúlt tíz év sikerei nek, kudarcainak és tévedéseinek a talaján lehete hazánkban végre a méltányosság programja sikeres. Futballhasonlattal élve - ezt talán jobban kedvelik és értik egyesek - itt egy nemzeti válogatott küzd tétre menő meccsen, számos gólképtelen, de lecserélh etetlen játékostársunkkal együtt kell a döntőbe jutnunk. Illyés Gyula azzal biztatott bennünket, ha nekünk magyaroknak megadatik száz szélcsendes év, majd megmutatjuk Európának tehetségünket, szorgalmunkat és nemzetünk alkotó erejét. Ugyanakkor ismerjük Ra lf Dahrendorf igazságát is, aki viszont arra figyelmeztet, hogy rendszerváltó országokban a politikai, gazdasági és társadalmi konszolidáció eltérő sebességgel megy végbe. Rajtunk is múlik, hogy szélcsendesek leszneke az évek, és hogy mennyi időre lesz sz ükségünk a jóléti problémák, a társadalmi gondok hatékony orvoslására. Tagként ugyanis nemcsak az Unió szociális biztonságának a jelenlegi szintjét kell elérnünk, hanem a társadalmi kohéziónak, a közösségi összetartozásnak azt a fokát is, ami az egyik legf ontosabb tradicionális értéke a Közösség tagállamainak. Olyan Magyarország megteremtéséért kell munkálkodnunk és fogunk munkálkodni, ahol a családok betöltik hivatásukat, ahol a gyerekek vállalása és felnevelése elvitathatatlan társadalmi értéket jelent. O lyan közös hazát kell építenünk, ahol jó gyereknek lenni, de magas életkort elérni is érdemes. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden generáció és minden ember egymást tiszteletben tartva aktív és hasznos tagja lehet, és az állampolgárok az alkotmány é s törvények keretei között maguk dönthetnek arról, hogyan kívánnak élni, az állam támogató tevékenysége pedig semleges. A növekedés időszakában sem akarunk és nem fogunk lemondani arról, hogy a társadalom elesettjeit is emberhez méltó helyzetbe hozzuk, miv el ez olyan értékválasztása a mi jóléti politikánknak, amit az emberek többsége egyre inkább érzékel és helyesel. Elkerülhetetlen követelménynek és egyben hatalmas lehetőségnek tekintjük azt, hogy középtávon is kidolgozzunk távlatos programokat néhány alap vető jóléti kérdésben. Ezért foglalkozunk már most a szociális védelem abszolút garanciáival és normáival, a migráció szociális vonatkozásaival, az aktív korúak inaktivitási arányának a csökkentésével, a hajléktalanság megelőzésével, a cigányság súlyos hel yzetével, az öngondoskodás intézményeinek a kiépítésével, a munka világában a változások követésével, a szociális és egészségügyi szolgáltatások összehangolásával. Mindezt úgy és akkor végezhetjük el eredményesen, ha nem feledjük, a jóléti fordulat lényege az esélyteremtő állam megvalósítása. Ez a cél pedig reményeim szerint minden demokratát összeköthet, hiszen a magyar progresszió minden jelentős irányzatában ez fontos hagyomány. Ez olyan politikai tradíció, amelyre a következő évtizedek közös törekvéseit építeni lehet. Szövetségre ugyan szükségünk van, hiszen ma már
